Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VI. A klasszikus metrumok
egykor még hírnek anyakönyvibe írják . . . Jókai is öregen szerelem rózsáiba botlott stb.2 Tóth Árpád pályájának első szakaszában nem ír klasszikus metrumú verset. Ez a néhány gyér adalék is felhívja a figyelmet arra, hogy a fiatal József Attila klasszikái érdeklődése távolról sem tartható átlagosnak. Ha pedig a vele együtt induló Szabó Lőrinc, Illyés vagy Erdélyi korai verselésével vetjük egybe, akkor meg éppen szokatlanul ódivatúnak ítélhetjük ritmikai ízlését. Hiszen még „szabadversében”, az Erőénekben is ilyen sorokat találunk: Bírom vonszolni Időtlenségem igáját. . . Talpam alatt gúlák világa porladozik szét. . . Összeszorított öklömről a sebek lecsöpögnek . . . József Attila tíz verse nemcsak számszerűleg sok, hanem, ami ennél sokkal fontosabb, variációs érdeklődést mutat. Nem éri be a három leggyakoribb strófaszerkezettel (alkájoszi, aszklepiadészi, szapphói), sem a nagy alkájoszi sor kombinált felhasználásával, hanem lírára hangolva támasztja fel a Toldi szerelmében és a Buda halálában tiszavirág-életet élt choriambust. A zárt strófaszerkezetekben nem csenget rímet, de a choriambusokban és a variált strófákban igen. A legnehezebb formai-ritmikai kötöttségeket is vállalja, mint például a szonettnek klaszszikai formába öntését (Részeg a síneken, Leánykérő ének). Első klasszikus verse, a Csókkérés tavasszal részben a bátran újszerű ritmikai kombinációnak köszönheti üde frisseségét. Horváth I. Károly mutatott rá idézett tanulmányában, hogy a vers „a tavaszi csókok áhítatos, mégis örömteli hangulatának kifejezése”, és hogy ,,. . . két ünnepélyes komolyságot ébresztő choriambus után, újra meg újra megiramodik egy-egy játékos, könnyedlejtésű sorban”.3 Kiss Ferenc helyesen állapítja meg, hogy a choriambusok daktilus-féllábként is felfoghatók,4 pontosabban másfél daktilusnak. Részletesen elemzi a verset, ismertetve ritmikai előzményeit is Szabolcsi Miklós.5 Egyben egy kézirat nyomán feltételezi, hogy egy 3/4-es ütemű szabályos valcer-dallam valószínűleg megszabta a vers végső formáját. 2 A licenciákról lásd Horváth I. Károly: József Attila és a klasszikus metrum. ItK 1955. 178—191. 3 Horváth I. Károly: i. m. 181. 4 Kiss Ferenc: József Attila ritmikája. ItK 1956. 410. 6 Szabolcsi Miidós: Fiatal életek indulója. Bp. 1963. 283 — 286. 176