Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
VIII. A gagliardák
kevés példát találhatunk am, hogy a hangsúlyok ereszkedő, tehát ellenlejtést hoznak létre az emelkedő tendenciájú jambussoron belül. József Attila egybehangolt mértéket és hangsúlyt, számszerűleg: az arsisos jambusok százalékaránya hatvannyolc, ami Babitstól Radnótiig — minden kortársát meghaladja. Költészetének ismeretében természetesnek tarthatjuk ezt a jelenséget. József Attila artisztikus művészete a legnagyobb emberi eszme jegyében fogant. A rendet tartotta az ember gyönyörű képességének, a rendet, amelyet a szabadság szül majd meg, és elítélte a szertelenséget, amely abból következik, hogy még nem nagy az ember. Hitt az ember külső és belső harmóniájának megszerkesztésében, ezért tartják a tar ágak szerkezetei beccsel a levegőt, ezért várnak a lelkek egy megszerkesztett, szép szilárd jövőt. Ez a szemlélet csak szilárd ritmusokban nyerhetett művészi kifejezést. Az előbbiek szellemében helyezkednek el József Attila jambusaihan gagliardikus hangsúlyrendek is. Egészen másképp, mint Adynál. Ady nem tett különbséget a három-kettő és a kettő-három között. Nemcsak hogy nem bánta, hanem egyenesen szívesen vette, ha a hangsúlyok ellenlejtéssel zaklatták a jambusi menetet. Szerette az ilyen bonyolultan kavargó ritmusokat: „Olykor már-már rajtam felejti.” Költészetének jellegzetessége a mértéket háttérbe szorító ereszkedő hangsúlyrendek túlsúlyra jutása, amelyek kemény vonulatai alatt halkan, letompítottan, de mégis érződik a jambusok lágy dallama. József Attila gagliardái azonban nagy többségükben három-kettes osztásúak, vagyis a gagliardikus főhangsúly a második ütem erős ízére esik, vagyis a negyedik szótagra. Ez megfelel az óklasszikai verselés dipodiális elvének is, amely szerint a második ütem ritmikailag hangsúlyozottabb az elsőnél. Tipikus példák egész sorát találjuk a Medáliákban: befut a / rózsa, // amint / rothadok, pihévé / szednek // hűvös / kócsagok és őszi / esték // melege / leszek Az első félsor főhangsúlya mind a három sorban a negyedik szótagra esik. Kettőben a második félsor indító hangsúlya is arsisosan helyezkedik el, ugyanúgy, mint a negyedik, záró hangsúly. Hasonló a helyzet a gagliardizált nyolcasoknál is. Voltaképpen ezek is felező tízes egyik variánsa, csak nem egy, hanem két 17* 259