Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
I. A jambikus versek
Előttetek egy ember ment el s utánatok is jön egy ember. Néhány ótoknak mégis fáj a járás s fájnak a földes, iszapos tavak. A letisztulás éveinek (1927 — 1931) költészete váratlanul torkollik bele a polifónikus versek korszakába. Ezeknek a verseknek alaphangja a jambus, de a rendkívül gazdag ritmikai variáció kiteljesít és hasznosít minden olyan motívumot, amit a költő az úgynevezett modernizmusból értékesíteni tudott, ezekben az annyi ellentétes érzelmektől zaklatott és leterhelt években. ,,1933 elejétől tehát - feltételezésünk szerint — József Attila kívül került az illegális párt keretein. A Reménytelenül keserű hangja ennek az egyedüllétnek tanúbizonysága is: Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. És bizonyos, hogy a Téli éjszaka kezdetének ,,Légy fegyelmezett !” intése erre a megrendülésre is vonatkozik; és az Egy kisgyerek sír iszonyatos emléke is ebben a magányosságban tör ki belőle. 1933 1934-ben írt verseiben felesel egymással a marxizmus—leninizmushoz, a munkásosztályhoz és a vezetéshez való hűség és az egyéni sorsán érzett kétségbeesés, a magányérzés, az elszigeteltség. Ez a feszültség hatja át a A város peremén, az Elégia, a Téli éjszaka, az Alkalmi vers, az Eszmélet sorait”.19 1933-tól József Attila kevés kivétellel csak jambusverset ír. Pontosabb a megjelölés, ha 1934-től számítjuk egyértelműen jambikus korszakát, hiszen olyan bonyolult ritmikájú verseket, mint az 1933-as Téli éjszaka, A város peremén, Elégia, Óda, Tehervonatok tolatnak . . . , jambikus alaphangjuk ellenére sem lehet leegyszerűsítve a jambusversek közé sorolni. Igaza van Kiss Ferencnek, aki ezzel kapcsolatban ernyedtségről, levertségről, kilátástalanságról beszél,20 más kérdés azonban, hogy ez 19 Szabolcsi Miklós: József Attila és az illegális Kommunista Párt viszonyának kérdéséhez. Kritika. 1966. II. sz. 15. 20 Kiss Ferenc: József Attila ritmikája. ItK 1967. 90. 26