Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
I. A jambikus versek
Kifogyhatatlan leleményű rímelésének egyik klasszikussá érett példája a Születésnapomra is. Ritmikai és rímelési értelmezéséhez Szabolcsi Miklós szolgáltatott érdekes adatokat, Verstani adalék egy József Attila-vershez címen.35 A Jön a vihar gagliardikus kilencesekben íródott. József Attila sem tartotta teljes értékű versnek, ezért emelt át belőle rímeket és motívumokat a közvetlenül utána írott Hazámba,, valamint a ,,Költőnk és Kora”-ba. utánuk bársony nesz inog, megremegnek a jázminok. S ameddig az a lanka nyúl, a szegény fűszál lekonyul, fél, hogy örökre alkonyul. (Jön a vihar) éreztem, bársony nesz inog . . . tapsikoltak a jázminok (Hazám) s ameddig a lanka nyúl, kéken alvad. Sir az apró gyenge gyep és lekonyúl. Alkonyul. (,,Kottánk és kora”) Verstani szempontból a József Attilánál szokatlan rímelhelyezés miatt érdekes. A hatsoros szakaszok rímei a, a, a, b, b, b képlet szerint helyezkednek el. A versek egybevetése szépen világít rá a rímek sűrítésének funkciójára. A Jön a vihar hármas rímei gyorsítják a gaghardákkal fékezett jambuslejtést, míg a másik két versben a rímeknek nincs ilyen hatásuk.36 József Attila költői eszközeinek letisztulása, formanyelvének egyszerűbbé és mélyebbé nemesedése 1937-es szonettjeiben is megmutatkozik. A korábbi szonettek — egy-két fiatalkori kísérlettől eltekintve — hatodfeles, illetőleg ötös jambusokban íródtak, az utolsó év nyolc szonettje viszont kilencesekben, illetőleg nyolcasokban. Ez a tömörítés jelentős ritmikai változást is eredményezett, amennyiben a kilencesek és a nyolcasok József Attilánál sűrűn kapnak gagliardikus hangsúlyrendeket, ami a maga sajátosan kemény töredezettségével válik adekvát ritmusává az utolsó év egyre komolyabb hangulatával, amelyet a lassabb és simábban folyó tizenegyesek fellazítanának, erőtlenítenének.37 A sorfajok rövidülésével, a nyolcasok számának igen jelentős növekedésével együtt jelentkezik újra gyakrabban a népdalokra emlékeztető íz: 35 Szabolcsi Miklós: Költészet és korszerűség. Bp. 1959. 117 —120. 36László Zsigmondi: Ritmus és dallam. 186—187. 37 A Hazám részletes elemzését lásd a Szonettek című fejezetben. 44