Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése (Budapest, 1971)
III. A polifonikus versek
következő gondolatjel is hangsúlyozza. A súrolókefe mögött meglebben a Mama árnya, talán azért lágyul vissza jambussá a dallam, és szorulnak háttérbe az előbb még erőteljesen kihangzó hangsúlyok. Az első két szakasz keretei mégis viszonylagos nyugalmat biztosítanak, hiszen csak előkészítik a későbbieket. Ennek a nyolc sornak hangulata nagyjából egységes, ezért állandósulhatott a szótagszám. A keresztrímekkel egybefogott nyolcasok falait még nem töri át a köztük vibráló feszültség. A harmadik szakasz képsorának alapanyagát illetően nem alakult ki még egységes vélemény. T. Lovas Rózsa szerint „Olajos rongyokba öltözött, fáradt munkásasszony (k. t. Sz. P.) személyesíti meg a lassan közelgő éjszakát. . .”e Kiss Ferenc cáfolja ezt: „. . . az említett megszemélyesítést éppen határozottsága miatt kerüli a költő.”6 7 A megoldás kézenfekvőnek látszik: a lámpától lámpáig, egyik oldalról a másikra imbolygó lámpagyújtogató, a kor jellegzetes figurája bukkan itt fel, akiről Kosztolányi írt verset. A Kosztolányi-motívumok felhasználását József Attila egész munkásságán át nyomon követhetjük.8 Tamás Attila a Külvárosi éjben is felhívja a figyelmet Kosztolányi-áthallásokra: József Attilánál: Az úton rendőr, motyogó munkás. Röpcédulákkal egy-egy elvtárs iramlik át. Kosztolányinál: Elhangzik dobaja. Semmi más. Egy surranás. Most két erős, gyors puskadurranás. Tamás Attila azt is kimutatja, hogy a Milyen közeli most a nyári ég .. . József Attila korai versére, a Holttest az utcámét is hatott.9 Ha Kosztolányi A lámpagyújtó énekel c. versét egybevetjük a Külvárosi éj harmadik szakaszával, azonnal szemünkbe ötlenek a hasonló motívumok. Egy szűk, kicsiny botban viszem, a szent tüzet felétek, 6 Magyar Nyelvőr, 69. 7 ItK 1957. 686-587. 8 Tamás Attila: József Attila és a Nyugat költői. ItK 1962. 564—579. 9 Tamás Attila: i. m. 568 — 570. 74