Tarnai Andor: A magyar nyelvet írni kezdik: irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon - Irodalomtudomány és kritika (Budapest, 1984)
II. Az irodalomtudomány kibontakozása
comportavit” (Toldy: Analecta 252; vö. Horváth R., i. m. 49—51, aki a Laskai irodalmi műveit felsoroló mondatot nem tartja betoldásnak). Ellene mond a feltevésnek az is, hogy a krónika egyetlen ismert másolata sem szakad meg Pécsváradi Gábor első vicariusi hivatalával. (1509—1511.) — A rendtörténet 1533 után az irodalomtörténetírás történetének szempontjából érdektelen, mert csak a tartományi káptalanok és a provinciálisok listáját tartalmazza. Toldy kiadásának I. Appendixe Nádasdi Bálint kódexéből való. Új kiadása: Egyháztörténeti emlékek II. 231 34. 237 Tulajdon szemével látta a husziták bibliáját („sicut et ego legi”), a becskereki csodát szemtanútól hallotta (Toldy: Analecta 240, 243). — Nem látom be, miért Laskai toldotta volna bele „provincziájuk történetébe a két bibliafordító kamonczi diák esetét”, mint Karácsonyi (II. 574) állítja. Szersiványi Róbert No. 380 átveszi a véleményt. 238 „Ecce Divina providentia hoc factum est, ut primarius Vicarius Pannoniae de Kenieres oriatur, quia secundum Isidorum in Libro Etymologiarum Pannonia abundantia panis interpretatur, cui, et in vulgari Kynyeres concordare videtur. Ecce ergo, quando regiones orbis fuerant divise, tunc apud Deum non erat observantia minorum de Hungária ignota, cuius primus vicarius de Kenyeres, sive de Pannonia oriundus erat.” (Toldy: Analecta 242.) Thuróczynál a „Pannonia” etimológiája: „Haec regio olim, panis ab ubertate, Pannonia denominata esse traditur” (P. I, c. 11); Isidorusnál (Etym. XIV, 4, 16): „regio viro fortis et solo laeta.” — Mályusz anekdotának mondja a történetet (Thuróczy-krónika 138). 239 A ferences krónikás Bölcsényi Mihály (Michael de Bulchen), a második vicarius idejére teszi (1452—56). A két szöveg egyezése itt világos: 241 Alphonsus de Spina: Fortalitium fidei contra iudeos saracenes aliosque Christiane fidei inimicos, Nürnberg 1494, 264—65. lev. Az idézett pápai bullában benne van, hogy a háború az előző évben történt. A rendi krónikás csak a 40000-es számot vette át a Fortalitiumból, a csatáról adott leírásának további elemei meg nem nevezett rendi forrásokból valók: az angyalok beavatkozása valószínűleg Joannes de Tagliacotlo (Giovanni da Tagliacozzo) beszámolójából (Katona: Historia XIII/2, 1086) és Nicolaus de Fara Kapisztrán-életrajzából, a visszavonulás közben elesett törökökről szóló híradás Kapisztránnak a pápához írott leveléből (uo. 1101). A nándorfehérvári győzelem 1457-re tétele nem lehetett egyéni igyekezet eredménye. Temesvári Pelbártnál, a krónikaíró kor- és rendtársánál az a — valószínűleg ugyancsak nem egyéni — változat olvasható, hogy a csatát 1456-ban vívták a magyarok, de nem július 22-én, hanem Urunk színeváltozásának ünnepén, augusztus Thuróczy P. IV. c. 42 Dominus Julianus cardinalis multique alii religiosae vitae viri, maxime de ordine Fratrum Cheriensium . .. ultima solvisse debita feruntur. Toldy: Analecta 244 una cum Cardinale, peremptus est, simulque cum viris multis religiosis, praecipue fratribus Cheriensibus, quoniam fratres observantes tunc sic nominabantur 240 A várnai csata és a nándorfehérvári győzelem után (Toldy: Analecta 244, 245). — Mátyás halála után „multae strages et desolationes ex omni parte in Hungaria inter rebelles Hungaros fieri ceperunt, quae narrare non est ad propositum” (Toldy: Analecta 251).