Tarnai Andor: A magyar nyelvet írni kezdik: irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon - Irodalomtudomány és kritika (Budapest, 1984)
II. Az irodalomtudomány kibontakozása
Az összeállítónak irodalmi műveltségén kívül személyére vet fényt, hogy a Szaniszló-legendában benne hagyott két lengyel szót valószínűleg értette, mert a latin szöveg legkisebb sérelme nélkül kimaradhattak volna.192 Még jelentősebbnek ítélhető, hogy bekerült a gyűjteménybe az István első vértanú testének feltalálásáról (aug. 3.) szóló legenda. A történet ugyanis — a magyar gyűjtemény címbe foglalt állítását megcáfolva — benne van a Legenda aureában; még csak nem is az esztergomi breviárium első személyben beszélő, levél formában írott (és lerövidített) változata került a kiadványba, hanem szóról szóra Jacobus a Voragine harmadik személyben elbeszélő változata. Ezt látva nehéz visszautasítani a feltevést, hogy a szerkesztőnek célja lehetett felvételével, mint ahogy nem állíthatta minden indok nélkül Adalbertet sem az egész ország patrónusának — holott csak az esztergomi egyházmegye és káptalan tisztelte védőszentjének —, és nem írhatta István királyról sem — meglehetősen szokatlanul — ugyanezt.193 Elég súlyos okok szólnak tehát amellett, hogy a lengyel szavakat megtűrő, s alighanem szlovákul is értő szerkesztő az esztergomi egyházmegyéhez tartozott, közelebbről talán az Esztergom-várbeli, István első vértanúról elnevezett prépostság kebelébe. Ebben az esetben vágna ugyanis egybe Adalbert, István király és az első vértanú iránti különös tisztelet, innen származhat az indok az említettek szokatlan felértékelésére.194 Megcáfolta azonban a kiadvány összeállítója a címet azzal is, hogy Árpád-házi Erzsébet legendáját ugyancsak felvette gyűjteményébe. A Legende szövege egyedül abban tér el a nemzetközi gyűjteményétől, hogy a hazai szerkesztő elhagyta a név etimológiáját, és a magyarországi szóhasználatnak megfelelően a „regina ver vidua huius regni’’ titulust adta szentjének.195 Arra gondolhatott, hogy az Európa-szerte megünnepelt magyar királylányt nem hagyhatja említetlenül, s felvételével mindjárt országot reprezentáló jelleget adott kiadványának. Nem kevésbé magyar ünnepnek számított a XV. század második felében a Transfiguratio Domini (aug. 6.), melyet III. Callixtus pápa tett a nyugati egyházban parancsolt ünneppé Hunyadi János 1456. júl 22-i nándorfehérvári győzelmének emlékére. A szerkesztő természetesen felvett erre a napra egy szöveget, de hogy az ünnepet mennyire tekintette nemzetinek, egyetlen szóval sem árulja el. A prédikátori szükségletekből kiinduló, helyi vonatkozásokat sem nélkülöző kiadványt a kortársak az összeállító szándékának megfelelően a Legenda aurea kiegészítéseként kezelték, és rá tagadhatatlanul nemzeti büszkeséggel néztek. Két példánya is van, amit nagyon korán Jacobus a Voragine könyvével kötöttek egybe, az egyikben gúnyos és nem szellemtelen megjegyzésekkel a magyarokat teljességgel mellőző, valójában teljesen ártatlan olasz szerző ellen.19686