Tarnai Andor: A magyar nyelvet írni kezdik: irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon - Irodalomtudomány és kritika (Budapest, 1984)
II. Az irodalomtudomány kibontakozása
másfél esztendeig a krónikaíró is, de minthogy a főpap környezetéből egyetlen franciskánus sem ismeretes, a rendtörténet folytatójának neve ismeretlennek tekintendő. Karácsonyi Jánosnak e második szerzője is van jelöltje Ivanicsi István (Stephanus de Iwancz, Ywanich) személyében, aki 1512-ben a vicarius provincialis scriptora volt, de ő éppoly kevéssé lehet azonos a krónikással, mint Esztergomi Mihály, mert életútjáról az 1512-ben viselt rendi tisztségen kívül csak annyit tudunk, hogy a tekintélyes rendtagok közé tartozott, és 1542-ben még élt.236 A rendtörténet Prológusában az első folytató arról értesít egyebek között, hogy Szálkai jegyzetei után, már az önálló magyarországi tartomány történetének megírásában, Újlaki Gergely (Gregorius de Ujlak) közléseire támaszkodott, aki az első vicarius, Bácsai Kenyeres Fábián óta élt a rendben. Sajnos, nem állapítható meg, hogy az öreg franciskánustól miről szerzett tudomást, mert mikor saját hallomására hivatkozik, aligha Újlaki Gergely közléseit adja vissza, mikor pedig az „öregek” tanúságtételére általában, senkit nem nevez néven.237 írott forrásait az előszóban nem sorolja fel, de a szövegben nem is hallgat róluk. Legtöbbször a Cronica Hungarorumot említi, amin természetesen Thuróczy János műve értendő. Innen jutott tudomására Pannóniának a latin kenyér (panis) szóból levezetett etimológiája, melyhez —kiegészítésképpen — megjegyzi a ferences, hogy Isidorus Etymologiae c. művéből való, s mindjárt utána elég sajátos, de ferences és magyar mivoltának mindenben megfelelő asszociációkat fűz hozzá. A Pannonia magyarázatából először arra következtet, hogy Isten örök terveinek felelt meg az első magyarországi (pannoniai) vicarius Kenyeres neve, majd a kenyérről eszébe jut Csupor Pál Thuróczynál is megírt története, mely itt azon fordul, hogy „tót nem ember, pogácsa nem kenyér”. Mikor a krónikára utalva, de önállóan elmondja az udvari epikának ezt az akkoriban jól ismert témáját, az ország bőségének ősi toposzát hozza szóba, mellyel egyszersmind elhatárolja magát, rendtartományát és országát a külföldtől.238 Céltudatos önállósággal, meggyőződésének alátámasztására használja fel másutt is Thuróczyt, a várnai csata leírásából azt emeli ki — mégpedig rendi érdemként és a „cseh barát” név igazolására —, hogy szerzetestársai közül sokan a csatában estek el,239 két másik alkalommal meg már csak háttérként említi krónikáját.240 Tudta, hogy az országos események elmondása nem az ő feladata. A nemzeti és a rendi történelem kronológiájának adatait két alkalommal hibásan egyeztette a ferences, a várnai csatát (1444) Bölcsényi Mihály vicarius (1452—56) idejére, Hunyadi nándorfehérvári győzelmét 1457-re tette Thuróczy, és a történeti igazság (1456) ellenében, de mindkét eset jól kivehetően írói tendenciájából következő tévedés. Az első időpont áthelyezésében az vezethette a ferences szerzőt, hogy önállóvá vált rendtartományának a törökök elleni harcból akart egy.