Tolnai Gábor: Tanulmányok (Budapest, 1970)
Jegyzetek
1964. 118 — 124- Klabund említett könyvének címe: Geschichte der Weltliteratur, 1921. — Groce, Gorkij és Thomas Mann magyar irodalom iránti érdeklődéséhez a következőket: Hármuk közül elsőnek az időrend szerint Gorkijt kell említenünk. Már fiatal korában felfigyelt irodalmunkra. Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája hatással is volt reá. (Vö. Waldapfel József, Gorkij és Maddch, Budapest, 1958, — Berkovits Ilona, Zichy Mihály élete és munkássága, Budapest, 1964.). — Később, 1924-ben Marienske Lazne-ban (Marienbad) pihent Gorkij, ahol egy prágai magyar újságírónak kifejezte azt az óhaját, hogy szeretne egy magyar író tollából tájékoztatást kapni az új magyar irodalomról. Gorkij számára a tanulmányt Schöpflin Aladár készítette el, ilyen címen: A magyar irodalom a huszadik században. A tanulmányt orosz fordításban juttatták cl Gorkij címére. Magyarul a Nyugatban jelent meg (1924). — Thomas Mann a huszadik századi magyar irodalom több reprezentánsával személyes kapcsolatban is volt. A nácizmus győzelme után emigrációba ment író 1937-ben (nem először) Budapesten járt. Január 13-án előadást is tartott a Magyar Színházban. A terv szerint, József Attilának verssel kellett volna üdvözölni az előadás programja során az írót. A vers (Thomas Mann üdvözlése) felolvasását azonban az államrendészeti osztály közbelépésére megtiltották. Thomas Mann személyesen is megismerkedett ekkor a költővel, s német nyersfordításban elolvashatta József Attila hozzá írott versét. Hogy miként vélekedett a magyar költőről, hogy egyetlen verse alapján is milyen nagyra tartotta, tanúsítja az a levél, amelyet József Attila halálakor írt Hatvány Lajosnak. (Vö. Briefe von Thomas Mann. Eingeleitet und zum Druck vorbereitet von A. Madl und J. Pischel, unter Mitwirkung vonj. Győry. Acta Litteraria, Budapest, 1965. Fasciculus 3—4. 431—465.) Benedetto Croce ugyancsak egyetlen versét ismerte József Attilának. A Budapesten megjelenő, olasz nyelvű folyóirat, a Corvina, 1942 júliusi számában rövid életrajzi kommentárral megjelent József Attila Mama című verse, Lina Linari fordításában. A versre Benedetto Croce felfigyelt, s folyóiratának, a La Critica-nak 1942. november 26-i számában reagál az addig még hírből sem ismert magyar költőre, egyetlen verse alapján. Croce cikkének címe: Un fiore di poesia. A költőről nem tud többet, mint amit a Corvina ír róla: — Proletár költő, édesanyja mosónő volt; ő maga forrongó lélek; 1937-ben halt meg, harminckét éves korában, tragikus körülmények között. — (Az ismertetést minden valószínűség szerint Bóka László fogalmazta, aki ebben az időben gyakran írt cikkeket, tanulmányokat a Corviná-ban.) Egyetlen vers és néhány életrajzi adat elegendő volt Croce számára, hogy az édesanyát naggyá növesztő vcrsalkotásban felismerje a nagy költőt. Babits Mihálytól való idézeteket lásd: Magyar Irodalom című tanulmányában. Először a Nyugatban jelent meg (1913), majd Babits Irodalmi problémák című gyűjteményes kötetében, Budapest, 1917. 5 — 95. 1. (Ma) című részhez: Petőfi már a szovjet hatalom előtt, a cári Oroszországban sem volt ismeretlen költő. A világnak ezen a táján ugyanúgy fordították, mint Európa más országaiban. A hiteles Petőfi-arckép azonban itt is váratott magára, de már a szovjet hatalom első évtizedében kezdett kibontakozni. Egy kisebb terjedelmű válogatás jelent meg, amelyhez nem más írta a bevezetést és fordította a verseket, mint A. V. Lunacsarszkij. A kitűnő bevezető tanulmány és a nyomában következő versválogatás szerzett először — ha még csak szűkebb körben is —, valódi rangot a magyar költőnek. E versválogatás nyomán kibontakozott Petőfi-arckép elegendő volt ahhoz, hogy a legjobb szovjet költők figyelme ráirányuljon Petőfi alkotásaira. 420