Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
nak alanyi kiegészítője közt: „harmattá vált bennem a gond és teher” (József Attila: Megfáradt ember. 1923. ÖM. I. 122); „s míg gőggel fortyog a bab . . (Uő.: Medáliák 9. 1928. Uo. 353); „fényesül a görcse sikongva” (Uő.: Favágó. 1929. ÖM. II. 16); ,,a föld fenékig átlátszóvá válik . . . ” (Déry Tibor: Luxemburg R.). Hogy Déry verssoránál maradjunk: a föld . . válik összeillik, az átlátszóvá válik szintén; a föld és az átlátszóvá már nem, a föld és az eredményhatározó fokhatározója (fenékig) közti összeférhetetlenség tovább mélyíti a jelentésszakadékot. Szókép keletkezhet az ige kiegészítői vagy esetleges bővítményei közti magyarázó-azonosító vagy értelmező viszonyból is: 20 „ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés.” József Attila: Óda. 1933. ÖM. II. 91. s megbékülne e háborús család, az emberek. . . Uő.: Flóra. Buzgóság. 1937. Uo. 195. Itt persze az értelmezettnek vagy az értelmezőnek a jelzői is képalkotó tényezők. A jelzők azonban már kívül esnek munkám keretein. 3. A szemantikai összeférhetetlenség néhány fajtája. — Az összeférhetetlenség minden típusát megtalálni és rendszerezni elvileg reménytelen vállalkozás, hiszen a modernista, avantgardista líra mindent minden nyelvileg hozzá nem illővel kapcsolatba mer hozni, sőt a szürrealizmus ezt programjának is tekinti. így tehát a lírában tengernyi ellentmondásfajtát találhatnánk: a teljesség megrohamozása helyett csak néhány főtípusra utalok. 3.1. Valami a szemantikai és szintaktikai összeférhetetlenség kapcsolatáról. — Amott hangsúlyoztam, hogy a mondattani összeütközést végső soron jelentéstanira vezethetjük vissza. Most hadd említsem, hogy a jelentésbeli 107