Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
Az ÉrtSz. két ilyen közeli jelentést is közöl: „1.4. (átv, biz) (Ember a társaságtól menet közben) szándékosan vagy véletlenül elszakad, lemarad”, „1.5. (átv, költ) (Vmihez odatapadt, szorosan odafonódott állapotából, helyzetéből) akarata ellenére, nehéz szívvel elválik, elmegy, elszakad”. A szótár ez utóbbihoz Petőfin kívül Babits Cigány dalát idézi. A versben a cigányasszony így ringatja csecsemőjét: Ne felejtsd, hogy ágrul lettél, szederfa alatt születtél s mint a röpke mag az ágrul, úgy leszakadsz majd anyádrul. . . Ha elfogadjuk az ÉrtSz. 1.5. számú jelentését — legalább átvitt-költői szinten — szociálisnak, akkor kiderül, hogy Babits igehasználata teljesen beillik ebbe, József Attiláé csak megközelítőleg. Versének sem szűkebb, sem tágabb szövegösszefüggéséből nem derül ki, hogy azokra a „más világokra” előbb odatapadt, szorosan odafonódott volna. Megegyezik Babitsosai, hogy a szóban forgó ige használatát a hasonlat két oldalának a „képegyeztetésével” is indokolhatjuk, különbözik tőle többek közt abban is, hogy József Attila leszakadtam-ja nemcsak alanyával áll enyhe jelentésütközésben, hanem világról határozójával is. (Ennek ellenére könnyen el lehet képzelni, hogy a kép az ő versében babitsi reminiszcencia.) Ez a határozó nagyon fontos, fontosak a jelzői is. Ha az én m á s világról szakadt le, akkor maga is világ. Ha viszont maga is az, akkor az implicit (személyragba sűrített) én és igéje közt másféle jelentés-összeférhetetlenség is van, mint emberi személy és élettelen-anyagi alanyt kívánó ige közt. De az én nemcsak más, hanem minden más világról szakadt le. A világ közismerten többjelentésű szó, de a vers szövegösszefüggésében elsősorban más egyének, csoportok, esetleg osztályok életkorét, létét jelenti. Csakhogy a minden világ - kiváltképp a tágabb József Attila-i kontextusban, az életműben — mindenképpen anyagi világ is. Ezt az 8 113