Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
önmagává alakítja, hasonltja. (Ennek az ősi élménynek hatására i s keveri össze tévesen az általánost és az elvontat sok filozófiai irány és filozófus — sajnos némely marxista filozófus is). Ezért a tudom őt nemcsak azt közli a líra síkján, hogy ’tudatom, lelkem szinte átjárja őt’ hanem azt is, hogy ’tudatomba fogadva mintegy önmagámmá alakítom’. Az Isten persze csak a lírai jelentés legalsó szintjén marad vallási kategória, irreális jelölt: a felsőbbeken nem okvetlenül. A fiatal József Attila kortársa és barátja, Hont Ferenc visszaemlékezik ezekre az évekre, amelyekben az Isten című költemény keletkezett, és elmondja, hogy mind a költő, mind ő igen korán ateisták lettek. Mindennapi művészi vitáik során mégis egyetértettek abban, hogy a vallások képanyagát, szó- és kifejezéskészletét az adott körülmények közt ateista alkotók is felhasználhatják. Ezek a tömegek számára olyan szemléletes képek, annyira kifejezők, hogy a művészet fejlődésének bizonyos szakaszaiban kár volna lemondani róluk, hiszen a művész megtöltheti őket materialista tartalommal is.69 Bár az ilyen hagyományos formák valamelyest vissza is hatnak a tartalomra, József Attila valóban azt tette, amit Hont ír róla. Korai istenes verseinek énje a nekünk valóvá tett világgal, az emberiessé tehető mindenséggel van meghitt, bensőséges viszonyban. S persze, ezt már Fejtő Ferenc is látta, egyéni sorsa is tükröződik ezekben az alkotásokban. A korai istehes versek mitikus istenalakjának modellje jól fölismerhetően: a proletárgyerek hiányzó édesapja.70 Ebben a megvilágításban a tudom őt [az Istent]: ’bennem valamiképpen megvan az az emberi lényeg, teljesség, amely az adott társadalomban kifejthetetlen, megvalósíthatatlan, tehát az égbe vetül’! A korábbi vers Te jól tudsz engem-je pedig: ’én beletartozom, lelkem, tudatom 69 József Attila Emlékkönyv. Szerk. Szabolcsi Miklós. Bp. 1957. 113. L. még Petri György: Világosság VIII, 741 — 7 (1967. dec.). 70 Eejtő Ferenc: Szép Szó VI. 1 — 2. sz. 79 (1938. jan.—febr.); Török Gábor: „A líra: logika” 203 — 4; Marx József: Irodalmi és Nyelvi Közlemények. TIT. 1971. 1. sz. 37 — 47. 117