Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
De ezt a metaforikus értelmet „nem szívesen” fejtjük ki. A párhuzamosság és a különlegesen kiélezett, szinte oxymoronszerű ellentét80 hatása alatt állunk, igon erős értelmi hatás alatt, amely elnyomja a képi tartalmat. Ezért csak nagy általánosságban igaz Eónagynak az a megállapítása, hogy minél hosszabb az azonosítottól az azonosítóig húzódó asszociációs sor, annál elmosódottabb a metafora jelentése.81 Más okokból is elmosódhat ez a jelentés! József Attila híres szavaival zárom ezt a fejezetet: „Csak disszonancia által lehetséges alkotás. A konsz[onancia] nem egyéb megértett disszonanciánál” (ÖM. III. 277). Arra törekedtem, hogy közelebb kerüljek, kerüljünk a József Attila-i konszonanciához, a disszonancia megértéséhez . . . 80 Kár volna az oxymoront jelző és jelzett szókapcsolatára korlátoznunk. — Vő. Wolfgang Kayskr: Das sprachliche Kunstwerk. 8. kiadás. Francke. Bern—München, 1962. 112—3. 81 Mathematik und Dichtung 258. 9 129