Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
szőrös áttétellel maga a lírai hős, eszmeileg valóban veszélyes és válságos helyzetben van: ,,család”-jával, a vallással találkozik. De nemcsak veszélyes, hanem abszurd helyzetben is: a borotvaélnek van legalább egy dimenziója, a kés hegy: pont, dimenziótlan ! De a közösségből kiszakadt alak maga is csak pontocska, aki a mikrokozmosz csodáin álmélkodik, aki sószemben botlik meg. A szólásban eredetileg is benne volt, hogy alanyának kicsinek kell lennie, mert maga a borotvaél is kicsi: de ez a vonatkozása a használatban elhalványult. Az átírás ezt is fölfrissítette, az abszurditást is megsokszorozta. 3. A kötött szerkezet felfrissítése a szűkebb szövegösszefüggés jelentésbesugárzásával. — Megújíthat a kötött szintagma bővítő tagja mellé rendelt szabad bővítmény, kiegészítő. A nem leli nyugalmát kifejezésben a keresésnek és rátalálásnak a képzete nincs vagy alig van benne. A költő az elvont főnévi tárgy mellé egy konkrétot is kapcsol: A görög-keleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot — József Attila: József Attila. 1927. ÖM. I. 306. Ezzel a lel visszanyerte értelmét, az absztrakt és konkrét sík ütköztetése pedig a csattanó értelmi örömével is tetézi a hatást.9“ Heine óta a költők is gyakran használják ezt az eszközt, a humoristák stílusában még gyakoribb. Máshol az elvont-átvitt és a konkrét jelentéssíkot tagmondatok, önálló mondatok ütköztetik. Idéztük már a Vigaszt: Szivére veszi terhűnk, gondunk. Vállára venni nem bolond. 9a Erre Hankiss idézett művein kívül Hadrovtcs László: i. m. (I. fej. 21. j.) 28-9. 137