Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
Azonos-e a kiemelt fáradtság alany utáni üli befejezettsége az üli meg-évell Nem hinném. A költő a folyamatra fordítja a figyelmünket, a meg-es változat a folyamat eredményeként létrejövő állapotra. A versben a szembeállító ellentét másik oldalán is folyamatot jelöl az ige (álmodik). Az sem mellékes, hogy a költeményben egyébként is sok a gyakorító ige (kaparásznak, hunyorog, tollászkodik, elborong, pezseg, ólálkodik). Stiláris többlet a többnyire tranzitívan használt megül-hoz képest az ül ritkább tárgyasítása: ez a megszemélyesített teherkocsi fáradtságát is megszemélyesíti kissé. Az Aranyban (1937. Uo. II. 192) sem azonosíthatjuk a kötöttél-1 a kötöttél meg-ge\, noha az igének kiemelt tárgya van: ,,s homokot kötöttél, a futó időt.” Ennek a versnek Arany János-látomása nem nyugalmas, statikus kép. A nagy előd a múlt folyamatában hozza „bele a versbe” komoly ökreit, rakja verseire a szép cseréptetőt, és az idézett sor sem a végleg győztest, hanem a futó idő betemető, elsivárosító homokjával küzdő költőelődöt idézi meg. Eddigi József Attila-szemelvényeinkben a befejezetlenítésnek, folyamatosításnak nevezhető eljárás nyomatékos versmondatokban ment végbe. Ha ritkábban is, előfordul ez nyomatéktalan versmondatban: Nehezülök már, lelkem akkor boldog, ha pírban zöldéi a fiatal ág — Flóra IV. Buzgóság. 1937. Uo. 195. A Nehezülök már nyomatéktalan, hiszen ha igekötőt ékelünk bele, az ige e 1 é kerülne: Elnehezülök már! A befej ezetlenítő igekötő-elhagyás nemcsak József Attila eszköze. Mondtam: Ady sem csupán ünnepélyesít vagy régiesít így, hanem a folyamat időbeli kiterjedését is hangsúlyozhatja: Hunyhat a máglya (verseim is);,,Karollak, vonlak s mégsem érlek el...” (A fehér csönd); „Szent csont-lábakhoz | Vergődve esem ...” (Találkozás Gina költőjével). S megvan a kassáki jelentésütköztető igei alapú szintagmákban is: ,,Lobogózlak: vörös Nap !!!” (Naprakö-11 161