Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
Rág — berág (berágódik): gázgőz, bűz, szelep zenéje rág az idegbe . . . Uő.: Utazás a végtelenbe. Uo. 42. Csattan (vő. kicsattanó egészség): Házamban már lámpák nem gyulladnak, rózsa nem csattan, kenyér nem sül, dal nem szól, mert én ellenálltam a dalnak . . . Déry Tibor: Étekkel, borral Az alapfokú stilisztikum az volna, hogy: rózsabimbó nem pattan ki. Már abban is van kifejezési többlet, hogy rózsa nem csattan ki. A ki igekötő elhagyásával nemcsak az expresszivitás fokozódik, hanem az eredeti hangutánzó tő feléledésével, groteszk-abszurd mozzanat szövődik a képbe. 10. Igekötőhiány és hangsúlyozás. - A lírai alkotás nem azonos ezzel vagy azzal az írásos (akár kéz-, akár gépiratos, akár nyomtatott) konkretizációjával, és nem azonos egyetlen — akármilyen értékes, hiteles, nagyszerű, művészi elszavalt formájávalsem (ez utóbbiakis csakkonkretizációk, amelyek magával a műalkotással csak részlegesen esnek egybe). Mindebből azonban nem következik, hogy a költemény hangsúlyait ne jelölné ki, ne határozná meg a vers mondattana. Az ún. értelmi hangsúlyokat a szöveg hiteles elemzésével tulajdonképpen ki is jelöljük. A József Attila-verseknek igen kevés olyan pontja van, amelynek értelmileg hangsúlyos volta kérdéses marad, vagyis ahol a költő mintegy a versmondóra bízza a nyomatékos szótagok kijelölését. Az előadó egyénisége inkább csak az érzelmi és ritmikai hangsúlyok alkalmazásában érvényesül. Az igekötőhiány kissé megnehezíti a spontán, az „ösztönös” versmondó dolgát. Hová tehet például értelmi hangsúlyt a „Lucám, hiába válók tőled” (József Attila: Lucához) sorban. A megszólítás kezdő szótagja szükségkép-167