Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
lobogtak a reménység lámpái...” (Kassák: Az idő szomorúságában. ÖV. I. 132). Miért nem meglobbantak, föllobogtak vagy meg-meglobbantak ? Állíthatjuk-e, hogy a Kassák választotta megoldásban a felsoroltak valahogy mind benne vannak? Nehéz erre válaszolni. A fiatal József Attila is használt ilyen igekötős igéket: és agyam szuvas megrecsegő fáján, vén öngyilkos a padlás gerendáján, kinyúló nyelvvel lóg az értelem. Alkohol. 1923. ÖM. I. 113. Mint feledésbe hulló verssorok, nagy bánatok is feledésbe hullnak, hideg csúcsára megvacogó múltnak . . . A kozmosz éneke 10. 1923. Uo. 108. Szükséges-e megrecsegő alakban összefoglalni a megreccsenő, reccsenő, meg-megreccsenő, recsegő eltéréseit? Csakis ritkasági értékük révén, illetve gyakorítás és befejezettség ütköztetésével feszültséget keltő eszközként kerültek az effélék a versbe ? Ezt a kérdést nem tudom, nem is kívánom lezárni. A teljesen grammatikalizálódott, eredeti helyi, latívuszi jelentését teljesen elvesztő meg igekötőt bizonyos kapcsolatokban mások is követik ezen az úton. Jelez-e az elfedez valami értékes tömörítést? Nem inkább csak a tartóssággyakori tás ütközik benne a befejezettséggel? . . .elfedezi megcsorbult levelét a virág . . . József Attila: Látod? 1924. ÖM. I. 197. Nem tudom, mit kellene ráértenem a tisztálkodik igére, ha a költő /e?-lel kapcsolja össze: De némelyek még bíztak és reggelenként feltisztálkodtak, mint a lakodalmasok. Kassák: Járvány. ÖV. I. 57. 12* 179