Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
tikus használata teszi intranzitívvá. A csókol három főjelentésében is erősen tárgyas. Negyedik, költői és szépítő jelentése: ’szeretkezik, szerelemben egyesül vkivel’ (ÉrtSz.). Ady gyakran használja így és tárgy nélkül: Táncolt a Föld, táncolt az Ég S csókolt minden az Ég alatt S csókolt minden az Ég alatt. Májusi zápor után De az igének még ebben a jelentésében is lehet tárgya (ÉrtSz.). Odaértett téged tárgya van (vagy lehet) a csókolnak. József Attila 1928-as .Biztatójában (ÓM. I. 347): Aki majd főz is, csókol is, kerül majd egyszer asszony is. Ilyen tárgyas használatban az eufémizmus erősebb, mert az eredeti, enyhébb jelentések jobban előtérben maradhatnak. Bár az ÉrtSz. szerint kevésbé szépítő, de hasonlóan irodalmias az ölel igének az erősen tárgyas két főbb jelentésén kívüli használata ’szerelemben testileg érintkezik (valakivel), közösül, szeretkezik’ értelemben: Itt kínzó láz nem pusztít a szivén: A sík ölel, terem és megpihen. Ady: Elűzött a földem Ehess, ihass, ölelhess, alhass! József Attila: Ars poetica. ÖM. II. 206. A fák vörös virágokat lázadnak éjjel és vidám csavargók ölelnek most a reccsenő ágú bokrok alatt . . . Radnóti: Tavaszi vers Az ölel-nek e szépítő jelentésben való, de tárgyas használata nyilván szintén fokozza a kendőző-leplező, eufémisztikus hatást (példám nincs rá). 27