Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
És ha még ezt is sikerült volna — kétségtelenül sokkal terjengősebben — belesajtolni a lírai szövegbe, hirtelen rádöbbenünk, hogy igepárunknak további jelentéseire is számítanunk kell. Az ÉrtSz.-ban az elvegyül első jelentése: ’(valamely anyag) egy másikban egyenletesen eloszlik, elkeveredik’, a kiválik harmadik jelentése: ’(anyag) valamely keverékből vagy másik anyagból mint annak része elkülönül’. A közösségbe illeszkedés és egyéniséggé szigetelődés hirtelen az egyetemes dialektikus folyamatok szerkezetébe kapcsolódik: a növényi világ asszimilációja és disszimilációja, a vegytani szintézis és lebomlás, a vonzás és taszítás, azonosság és különbség egymásba csapásának rendjébe! A két igében az én-t a keveredő és szétváló anyaggal azonosító egyszerű metaforák is lappanganak. Mi maradna belőlük (vagy a felsőbb jelentésekből) bármely brilliáns kiegészítő pár betoldásával? József Attila Hazám-jából két részletet elemzek. Az egyik: Cicáznak a szép csendőr tollak, 10 mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ . . . Hazám 3. 1937. ÖM. II. 216. A szavatol igével kapcsolatban nem tudom elfogadni az ÉrtSz. minősítését. Ott az igemindkétfőjelentésébenintranzitív, sőt más, határozói vonzatokat sem tüntetnek föl. Ilyeneket csak a mellék jelentésekhez fűznek. Idézem: ,,|| a. ts (Kér) ~ vmit: ’felelősséget, jótállást vállal, jótáll érte’ ... 11 b. tn (vál) ~ vkiért: ’felelősséget, kezességet vállal érte’. Én ezt az igét egyik főjelentésében tartom tárgyasnak, sőt olyannak, amelynek a tárgy kiegészítője, és nem ismerem el olyan köznyelvi használatát, amelyben sem tárgyi, sem határozói kiegészítője ne volna. József Attila versébe az a) alatt közölt jelentés illik bele, de az igének tárgya nincs. A kontextusból, a szavatolnak-ot jelöletlen magyarázó-kifejtő mellérendelő viszonyban követő tagmondat (megírják) tárgyi mellékmondatából 36