Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
sem fejez ki a magasabb, művészi közleményből. A Margarétát (1929. ÖM. II. 13) idézem: Itt kuksolok a szilvafák között, kakukkolgat a hamvas szerelem, . . . Miért szilvafák között? József Attila lírai részlethitelességéről mások is írtak már, én is, és még sokat lehet róla elmondani. A tárgyi-anyagi valósághoz való közvetlen részlethűség — amely talán itt is magyarázhat első fokon — mégsem tekinthető a művészi szükségszerűség valamilyen magasabb fokának. Szépen jellemzi Gyertyán Ervin a Margarétát és a hozzá hasonló verseket: fájdalmas, leleplezett idillek ezek. Bennük „már nem az izolált költői tudat elvont igazsága, ésszerűsége perel a léttel, hanem a valóság vitázik önmagával”.23 Bármily lágyan indul a vers, a kakukkolgató szerelmet hallgató lírai én nem a lírai hangulatisággal telített alma-, cseresznye- vagy barackfák alatt kuksol, hanem szilvafák közt. Kosztolányi így foglalja össze a Zsivajgó természetben a szilvának korabeli hangulatiságát: ,,— Szegény proletárasszony. Sok van belőlünk, nagyon sok. Azért vagyunk oly olcsók, nagyságos úr. Kék blúzunkban napszámos-munkát végzünk, téglákat hordunk épülő házakhoz”. A lírai én „helyén” van a szilvafák közt, éppúgy, mint a Betlehem Jézuskája a papírbarmok közt: de éppolyan az értékviszony is köztük ! Az ilyen részletelemzések szubjektivitását nagyban csökkenti, hogy József Attila között-jeinek többségükben jól kimutatható ’pozitívabb a negatívabbak közt’ jelentésvonatkozásuk van, s a többségi jelentésvonatkozás átsugárzik. 3.1.3. Rokonértelmű ragok vagy névutók helyén alkalmazott most grammatikalizálódó elemek. — A belső helyviszonyt jelölő házban morfémakapcsolatot megközelítőleg helyettesíthetjük a házon belül-lel, de tovább is léphetünk: mindkettőt a ház belsejében birtokos jelzős szintagmával. 23 Gyertyán Ervin: Költőnk és kora. Bp. 1963. 154—6. 58