Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
— különféle mondattani funkciókat jelölve — a strófák egészét, belsejét is. A különböző mondatrészek különböző alaptagjaik ellenére is összegyalulódnak, a látszólag egyszerűcske ragrímeket viszont a rejtett különbözés feszültsége fűti: Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, jellegekkel. József Attila: Áldalak búval, vigalommal. 1927. ÖM. I. 310. Az első sor két határozója az áldalak mód- vagy állapothatározója; a szeretnivalómmal az igéjének nem eszköz-, hanem társhatározója (minden szeretnivalómmal együtt). A tenyerekkel az őrizlek módhatározói árnyalatú eszközhatározója. A negyedik sor határozói vagy értelmezik ezt a tenyerekkel alakot, vagy azonosító magyarázó viszonyban vannak vele, és szintén eszközhatározók. De ez a legutóbbi pont már a jelentéstan és a képiség térképére való. A teljes metafora mondattani alakja gyakran magyarázott-magyarázó, értelmezett-értelmező. Határozók: 20 ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. József Attila: Óda. 1933. ÖM. II. 91. Alanyok: s megbékülne e háborús család, az emberek . . . Uő.: FLóra 4. Buzgóság. 1937. ÖM. II. 195. Szintaktikai összeférhetetlenség 1. Az összeférhetetlenség forrásai. — Csakis az igének színezetlen, semleges közlésben való felhasználásához, illetve 68