Vargyas Lajos: A magyar vers ritmusa (Budapest, 1952)

V. XVI-XVII. századi énekvers

11-esei. S ha az ismert gyakorlat alakján nagy mértékben kell is számolnunk egyenetlenségekkel dallam és ráalkalmazott szöveg közt, mégis kell valami ritmikai egyezésnek lenni a nótautalással összekapcsolt két szöveg között. Ez pedig annyit jelent, hogy fejlődést lehet kimutatni három összetartozó szöveg között a szabad ütem és nagyfokú szótagszám-ingadozás felől a szabályozottabb szabadságon keresztül a kötött versszak-képletig. S egyúttal azt is jelenti, hogy a szabadütemű magyar verstől egyenes út vezet a XVI. században hirtelen megjelenő 5-ös képletekig. Ezt a fejlődési sort valószínűsítheti egy analógia is. A közép­kori 4-f-6-os tizes — Vásárheli András énekének formája — egészen közel áll a fenti 9. típushoz. Mintha annak második üteme össze lenne vonva egy hosszú hanggá. Most még utóéletükről kell röviden megemlékeznünk. Ami az irodalmat illeti, ott könnyen követhető. A Vásárhelyi-daloskönyv, kéziratos gyűjtemények, Thaly Vitézi énekei tele vannak példáival. Valószínűleg a kuruc költészetből ismerte és szerette Ady is, aki nemcsak kuruc verseiben használja előszeretettel, hanem más­fajtákban is. Pl. 2 3 4 2 Stájer városnak | éjjelére látok. 3 2 4 2 Lenn csöndes fényben | lobognak a lángok stb. Eeltűnik József Attilánál is ; vagy Adytól vette, vagy közvet­lenül irodalomtörténeti tanulmányaiból. »Mikor az uccán átment a kedves«. »Mikor az I uccán || átment a | kedves, Galambok ültek a verebekhez. Mikor gyengéden járdára lépett, Édes bokája derengve fénylett. És ment a kedves szépen, derűsen, Karcsü szél hajlott utána hüsen. Ezzel a 2x3-j-2-es forma szinte napjaink költészetéig jutott el. A népköltészetben már jobban utána kell nézni, hogy össze­szedhessük maradványait. Az eddig említett összevetésekben szereplő népdalok a következők voltak. 1. »Érik a szőllő«. Ismertebb szövege : 143

Next