Waldapfel József - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Versek, 1922-1928 - József Attila összes művei 1. (Budapest, 1955)
1928
24 szemei közé, 26 Hadd legyen megint egyszerű és természetes, 29 mind a hat, Keltezése, a Makói Múzeumban őrzött gépiraton: Bpest, 1923. dec. 23. 108. 109. Karácsony. Egymás mellett közöljük a legkorábbinak látszó, leghosszabb változatot s a költő által véglegesnek tekintett, a Nem Én Kiáltok kötetben megjelent rövid formát. — Az első változat a makói József Attila Múzeumban, címnélküli gépirat (közölte Péter László, Irodalomtörténet 1954 : 350). Nyilván a Tanítások egyik darabjának készült (így Galamb Ödön : Makói évek 45. 1. is). A 15. sor után három, ceruzával erősen áthúzott sor: Most lehetne pádon aludni Nem vennének észre a rendőrök Reggelre befagy a szemük A vers kialakulásának következő állomását az a két egymással azonos címnélküli keltezett gépirat s egy kézirat jelzi, mely Espersit János hagyatékából került a makói József Attila Múzeumba. — Ugyancsak hosszabb változatot közölt a költő a Magyar Írás 1924 decemberi, majd már a véglegeshez közelállót a miskolci Reggeli Hírlap 1924. december 14-i, a Színház és Társaság december 22-i számában. A Népszava 1927. december 25-i száma is közölte. Szövegváltozatok (A Nem Én Kiáltok-beli szöveghez képest) : 1 3 4 6 7 7 к g MI g к g MI RH 20 fok g MI RH, 20° к de megszületett Jézus к g MI A fogalmazványban először így : — de Jézus megszületett Az ember magvető hitéről Az uccák biztos szeretettel Betlehemeseket vezetnek. után a kéz- és gépiratban ez áll Varjak ülnek az ágakon, (a kéziratban előbb így: varjak repülnek a kopár ágakon) Szivek pihennek a kereszten És Krisztus rügyező ágakkal (a kéziraton előbb : a Krisztus) Lángot rak a fázó homlokok mögött. к g (a kéziraton élőbb így: Tüzet gyújt) A Magyar írásban ez a négy sor később következik, all. sor után. szakasz végén, de az első sor igy hangzik : Varjak ülnek a fákon, az utolsó a végleges szöveg utolsó sorával egyezik. 8 vessző nélkül SzT 9 ablakot — 10 p.mhp.rp.ktől. Nsz 26 József Attila I. 401