Waldapfel József - Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Versek, 1929-1937 - József Attila összes művei 2. (Budapest, 1955)
II. Versek 1929-1937. Zsengék, töredékek, rögtönzések - 1937
Ezen a kéziraton a következő helyek javítás után kapták a fenti alakot; előbb: 5 és csöndbe fagynak a dalok 7 s kitetszik, 9 bennem, a bel (?) lélek, a lét türelme, 10 széthull 12 s kiknek 14 örvénylenek a mosolyok. Ebből a változatból alakította ki a Szép Szó 1937 július—augusztusi számában a Majd. .. címmel közzétett verset: Majd eljön értem a halott, ki szült, ki dajkált énekelve. Es elmúlik szivem szerelme. A hűség is eloldalog. A csöndbe térnek a dalok, kitágul, mint az űr, az elme. Kitetszik, hogy üres dolog s mint világ visszája, bolyog bennem a lélek, a lét türelme. Széthull a testem, mint a kelme, mit összevágtak a molyok, S majd összeszedi a halott, ki élt, ki dajkált énekelve. Az előbbi változatból alakította ki a főszövegül választott, legkésőbbinek látszó, Kiknek adtam a boldogot kezdetű kéziratot; eredetileg ez utóbbi első négy sora a vers végén volt, mint közvetlen előzménye a fent közölt utolsó változatnak, aztán nyülal helyezte át a vers elejére s írta át a »Majd« vers- kezdetet »Mert«-te. 157. Egy költőre. A Múzeumban őrzött kéziratról; ezen az utolsó szakasz és az aláírás idegen kéz (a nyomdába adó szerkesztő) írása. A Szép Szó József Attila száma (1938. január-február) közölte először. A 3. sorban eddig közölt magamat nyilván téves olvasat következtében került a Szép Szó-ba s onnan a többi kiadásba; a kézirat alapján helyesbítettük. Illyés Gyulának szól, válaszul a Nyugat 1937. júniusi számában megjelent Szolga című versére, amelynek második versszaka : Vetkőzöm. Nem neked, te kerge tányérnyaló, aki magad hősnek szavalva, leplezed le, pribéknek is mily ócska vagy. Ez Fejtő Ferencnek szólt, de a nagybeteg költővel elhitették, hogy őt rágalmazza. (Illyés Gyula nyilatkozatát lásd erről: Magyar Csülag 1941. 314. és szóbeli közlése.) A válasz is József Attila nagyságát mutatja. Hogy milyen erősen foglalkoztatta Illyés e verse, Szolgának állítod magad kezdetű sorai is mutatják, (b. a Rögtönzések közt.) 454