Zádor Anna - Genthon István (szerk.): Művészeti lexikon 1. köt., A - E. - Művészeti lexikon 1. (Budapest, 1965)
B
BAU Bauer Ádám (Kismarton, 1770 к, —1829): kőfaragó, а 20. sz. elejéig tevékeny műhely megalapítója. Bauer Emil (Bp., 1883— ): építész. A Műegyetemen Schulek Frigyes tanítványa volt. Diplomáját 1904-ben szerezte. Szecessziós stílusban készült épületei: a bp.-i Corvin és Uránia filmszínház, bérházak, a farkasréti lakótelep, gyárépületek stb. Bauer, Franz (Bécs, 1798—Bécs, 1872. márc. 14.): osztrák szobrász. Korai, barokk korszakában a kismartoni Esterházy-kastély számára dolgozott, majd hosszabb időt Rómában töltött és ott B. Thorvaldsen hatása alá került. Fő művei Bécsben vannak. Bauer, Franz Johann (18. sz. második fele): szobrász. Bécsből, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult, 1786-ban érkezett Budára. Előbb feltehetően a bécsi udvarnak dolgozott. Bauer György (1800 — 1870 k.): szobrász. 183 5 к. M. Casagrandenál tanult. Esztergomban, majd Egerben telepedett le. Ő készítette az egri kálvária-kápolna domborműveit, J. L. Kracker síremlékét (1850 k.) stb. Bauer Ignác (19. sz. első fele): szobrász. Az 1827-i pesti szobrásznévsorban szerepel. Tevékenysége sírkövek és épületeket díszítő szobrok készítésére szorítkozott. Bauer, Joseph Anton (München, 1820. okt. I.—Bécs, 1904): német festő és kőrajzoló. 1840-től Bécsben működött. Számos magyar vonatkozású művet készített, különösen litografált arcképeket. Bauer József, Pauer (18. sz. második fele): órás Debrecenben. Neogótikus órákat készített. Bauer, Kurt (Gösen, 1903. dec. 30. — ): német festő és grafikus. A lipcsei Könyvművészeti és Grafikai Akadémián tanult. Kedvelt műfaja a tájkép, amelyhez a motívumokat Türingia vidékén keresi. Eisenbergben (Türingia, NDK) él. Bauer, Leopold (Jägendorf, 1872. szept. i,— Bécs, 1938. okt. 7.): osztrák építész, iparművész, szakíró, a modern építészet egyik fontos képviselője. 1913-tól a bécsi akadémia tanára. Főbb művei: az Angol — Osztrák Bank Bécsben, a Kereskedelmi Kamara, Hősök temploma, áruház Troppauban, plébániatemplom Bielitzben, Boster-kastély Kolinban. Épületeinek belső kialakítása és berendezése is az ő munkája. Több szakkönyvet adott ki. Bauer, Marius Alexander Jacques (Hága, 1867. jan. 25. —Amsterdam, 1932. júl. 18.): holland festő és grafikus. Kedvelte a keleti témákat. Tehetsége főleg a grafika terén érvényesült; szellemes illusztrátor volt. Bauer Mihály, Pauer (Bécs, 1789 —Pest, 1854. márc. 18.): szobrász. A bécsi és müncheni I79 akadémián végzett tanulmányai után 1821-ben 12* Pesten telepedett le, ahol legismertebb műve az egykori Diana-fürdő domborműve (a mai József Attila u.-ban volt) és Szt. Kristófot ábrázoló szobra (1833), amely dr. Birli házának sarokdíszéül készült, s később a Városháza udvarán állt. A csőri Nedeczky-síremléken kívül vidéken még számos dekoratív szoborművé ismeretes. Bauer Péter (?—1829): kőfaragó. 1813-ban a kőfaragó- és kőművescéh mestere Budán. A tabáni templom főoltárát és a Kálvin téri templom főhomlokzatát díszítette. Bauer Szilárd (Zólyomlipcse, 1892—Kosice, 1928): festő. Eredetileg mérnök volt, később, 1918 után Párizsban tanult festeni. Az élet hajótöröttéiről, a nyomorról festette expresszionista stílusú képeit: Séta a börtönudvaron, Népkonyha előtt, Látogatás a kórházban stb. Kevés színnel festett Kassa vidéki tájképei is egyéniek. 1927-ben a francia forradalomról tusrajz sorozatot készített. 1929-ben Kassán posztumusz kiállítása volt. Bauernfeind, Baurenfeind: asztaloscsalád. 1. János (Bécs, 1745 —Nagyszeben, 1798. okt. 21.) bécsi asztalos és rézmetsző. 1777-ben Brukenthal Sámuel hívására Nagyszebenben telepedett le, számára bútorokat és építkezéseihez művészi asztalosmunkákat készített. Több jellegzetes, tájképes intarziával díszített, copfstílusú műve az Iparm. Múz.-ban található. — 2. ~ Lénárd (1775 — ?), ~ János fia Nagyszebenben dolgozott. Jelzett írószekrénye az Iparm. Múz.-ban van. Bauhaus: német művészeti főiskola, amely az építészettel való legszorosabb együttműködés szellemében a művészet minden ágában új oktatási módszert dolgozott ki, stílust teremtett, s kiváló mesterek és tanítványok munkássága révén a 20. sz. művészeti fejlődésének egyik legfontosabb tényezője volt. 1919-ben a weimari képzőművészeti akadémia és iparművészeti iskola egyesítésével W. Gropius alapította. Manifesztumában kifejtett célja: minden művészetnek és alkotóművességnek az új építészetet megteremtő újraegyesítése (vagyis a középkori építőszervezetek eszméjének feltámasztása), a monumentális és a dekoratív művészet szétválásának megszüntetése az összművészeti alkotásban (Einheitskunstwerk), a —>■ historizmus leküzdése, a szerkesztésben tárgyiasság, világosság, célszerűség. A ~ első mesterei: L. Feininger, G. Mareks, P. Klee, О. Schlemmer, V. V. Kandinszkij és Moholy Nagy L. voltak. Az elemi ismeretek oktatásának módszerét A. Hölzel pedagógiai és színelméletének alapján J. Itten dolgozta ki, majd Klee módosította, s ebben a formájában később a világ legtöbb modern szemléletű művészeti iskolájában bevezették. Klee módszerét Pädagogisches Skizzenbuch címmel tette közzé (1925)