Zsilka Tibor: Stilisztika és statisztika (Budapest, 1974)
Mérések a szöveg fonetikai, ritmikai és morfológiai szintjén
ségének, entrópiájának és redundanciájának a kiszámítását tartottuk célszerűnek. Eredményeink a Briigel. a félszemű c. vers alapján: f________________P_______________-P 1°% P К V К 113 0,3923 0,5296 KV 101 0,3507 0,5302 V 26 0,0902 0,3127 VK 18 0,0625 0,2500 К V К К 24 0,0833 0,2980 К К V 3 0,0104 0,685 К К V К 2 0,0070 0,0501 К К К V 1 0,0035 0,0286 Н0 = 3,0000 h = 0,6892 Hj = 2, 0677 R=0,3108 A költeménynek е tekintetben magas a reális és a viszonylagos (relatív) entrópiája, Ennek következtében csökken a redundancia értéke. A kapott számértékek minden bizonnyal összefüggnek azzal, hogy a költemény szabad versben íródott. Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy a KVK és a KV szótagtípusok valószínűsége között nincs olyan nagy különbség, mint az előző esetekben. A költeményben aránylag nagy a szótagtípusok változatossága, ami a magas entrópiában közvetlenül is tükröződik. Weöres Sándor Valse triste c. költeménye zenei virtuozitásával tűnik ki, mindazonáltal eléggé körülményes megállapítani a költemény versmértékét. Gáldi László szerint Weöres Sándor költeménye trocheusi-daktilusi ritmusú vers /40/. Csakhogy szinte lehetetlen megállapítani a költemény egyes veislábait, mert a versben nemcsak az időmértékes verselés szolgál alapul a vers ritmusának megteremtéséhez, hanem a költő szándékosan épít a szóhangsúlyra is. A versben mintha az időtartam és a nyomaték kontrasztban állnának egymással, s többféle felolvasást (szavalást) tennének lehetővé. Ezáltal a vers ritmikai-akusztikai szinten hiperszemantizálódik, hatásosabbá válik. Ami az erős ízeknek az egyes szótagokra eső megterheltségát illeti, ilyen eredményeket kaptunk: I. 67,85 IV. 60,71 VII. 100 II. 60,71 V. 28,57 VIII. 100 III. 53,56 VI. 60,71 IX. 16,66 A táblázat kapcsán csupán az egyes szótagok (III. és V.) kisebb megterheltségére érdemes felfigyelni. Különben a versben ilyen téren nem mutatható ki semmilyen szervezettség. Lényegében tehát ez is egy újabb bizonyíték arra, hogy a magyar versek, különösen az újabb magyar versek ritmusának ellemzésében nem elegendő vizsgáim a kvantitást, az erős és gyenge ízek eloszlását, hanem a hangsúlynak is szerepe van. 58