Asperján György: És mégsem mozog a föld. Regény (Budapest, 2001)
szuszogását, horkolását, és elgyámoltalanodott, hogy onnan, ahol ő van, segítség, támogatás nélkül, csak a saját erejére hagyatkozva mekkora esélye van arra, hogy a JZMÍettc/n, ár kivűűaw József Attila-i felsorolás utolsó és legnehezebben teljesíthető igéjét valóra váltsa. Egyáltalán: van-e őbenne erő, mint ahogyan hiszi, vagy csak áltatja magát? Talán mindenki azt az utat járja be, amit a szüleitől adottságként örökölt. De hát József Attila anyja szerencsétlen mosónő volt, az apja meg egy link tróger, aki elhagyta a családját és kitántorgott Amerikába. De József Attila legalább tudta, ki volt az apja, legalább volt erről - talán- egy fénykép, amit megnézhetett, őt viszont csak csinálták. - Egy ügyvéd csinált a büdös kurva anyádnak - mondta a mama. Hogy a mama ezt honnan vette, nem tudta, de talán az édesanyja mondhatta el neki, és akkor az az ügyvéd még nem lehet annyira öreg. Ha él, akkor sem kér tőle semmit, hiszen ha segíteni akart volna rajta, már megtehette volna. De egyszer látni, egyszer beszélni vele, képet alkotni arról, hogy milyen ember. Ha ügyvéd, ha valóban ilyen művelt, talán tud tanácsot adni egy proligyereknek, aki a nemzet nagyjainak panteonjába vágyódik. Most nagyon hiányzott neki az a bizonyos apa, mert itt van ez a mátraverebélyi srác: az apja ráfeküdt, hogy ne érje a golyó a fiát. Vagyis ilyen egy apa. És talán az ö apja is így tenne, ha tudna a létezéséről, mert lehet, hogy az édesanyja nem is mondta meg neki, hogy terhes lett tőle. Csodálkozott, hogy erre így még soha nem gondolt, pedig a kiváláshoz ezt feltétlenül érdemes volna tisztázni. Megkeresni az édesanyját és megkérdezni: tulajdonképpen ki csinált engem, és ez miért titok... mert... mert talán igaza van a mamának, és az édesanyja egy büdös kurva... De a büdös kurváknak nem szokott három, illetve vele együtt négy gyerekük lenni... bár Laj azt tapasztalta, hogy őt igazán nem tekinti gyerekének, ahogy ő sem az édesanyját édesanyjának, csak egy nőnek, akiről azt mondják, hogy az édesanyja. Próbált az egyik oldalára feküdni, azután a másikra, az arcát a kemény párnára szorítani. Majd hanyatt fekve szundítani. Sikertelenül. De talán mégis elszundított, mert óracsörgésre riadt. Az egyik lakótárs vekkere jelezte, hogy ideje ébredezni. Bokros odament Laj ágyához és halkan megkérdezte, hogyan döntött. - Maradok - mondta Laj, és ahogy kimondta, hirtelen úgy érezte, az utolsó lehetőségéről mond le. Bokros és Sárándi öltözni kezdett. A srácok elindultak. - Rögtön utánatok megyünk - mondta Laj. A szekrényhez lépett, kivette a pénzt, és az asztalra tette... Bokros az egyik köteget elvette. - Ez elég lesz. És majd üzenünk neked a Szabad Európában - mondta Bokros.- Különben nagy baromság, hogy nem jössz, de te tudod. Akkor csaó! - ke-275