Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)
Egy literáris pör története
104 Hangját Babits ellen azóta nem hallotta senki14; de mellette igen.15 A József Attilával foglalkozó irodalomban felvetődött az a kérdés, miért nem hozta a költő életében nyilvánosságra ezt a versét, - miért csak bizalmasainak, barátainak mutatta meg? Van oly felfogás, Horváth Mártoné (i. h.) -, hogy azért, mert „mégsem tekintette véglegesnek Babits költészetéről kimondott véleményének revideálását”. Ennek azonban ellentmondanak a tények. Az Egy költőre vers cél-írás volt, kifelé hatásra irányult. De ennek a versnek, ha Babits kiengesztelésének szándékával írta is Kosztolányi biztatására, amint azt Szántó Judit tanúsítja, célja mégsem az volt, hogy kifelé hasson. A költő úgy érezhette, hogy „önmagának tartozott” ezzel is. Önmagáért írta. Őszintébb vallomás így és hitelesebb annál, amit a világnak szánt volna. Babits szeme elé a vers csak posztumusan Németh Andor 1938- as első összkiadásában kerülhetett. Nincs konkrét adatom arra, hogy olvasta-e. Ezzel a verssel megadta József Attila önmagának a „feloldozást” és várta, hogy: „aki él, segít neki”. 14 Van oly felfogás (Horváth Márton Társadalmi Szemle, 1955. áprilisi szára. József Attila emlékbeszéd), hogy a Szép Szóban 1937-ben (252. o.) Terror szép szóval címen megjelent támadás Babits ellen egy körkérdésre a Nyugatban (1937. I. 317. o.) adott nyilatkozata miatt, József Attila támadása volna. A cikk Szép Szó aláírással jelent meg. A folyóirat előző számában Ignotus régi gravamenjei okán újból kikezdte Babitsot. Ez a második cikk e támadás folytatásának tekinthető. Zsurnalisztikus dialektikája, stílusa, hangja nem József Attila tollára vall. Inkább a másik szerkesztőre, aki Ignotus fia volt. A Magad emésztő után, újabb támadás, nem vallana József Attilára. 15 Devecseri Gábor Budapest Tündérváros c. könyvében elmondja, hogy amikor egyesek egy Szép Szó szerkesztői összejövetel után a Vigadó kávéházban Babitsot kezdték szapulni, József Attila „magasztalon” beszélt róla, hogy megvédje az avatatlanokkal szemben. E könyvből tudjuk meg azt is, hogy József Attila a Mint különös hírmondót tartotta „a legszebb magyar versnek” (44. o.)