Bibó István: Az európai politikai fejlődés értelme - Bibó István munkái 9. Centenáriumi sorozat (Budapest, 2012)
Három verselemzés
Ez ennek a versnek a szerkezete, és éppen ezeknek az átmeneteknek a fokozatossága rajta a legcsodálatosabb. II. A következő vers József Attila: Négykézláb másztam című verse. Ennek a versnek nem is annyira az eszmei tartalmát - mert hiszen a versből elég világosan kiderül hanem egy csomó filozófiai, sőt váratlan szóval mondva teológiai összefüggését szeretném felderíteni próbálni. Négykézláb másztam, álló Istenem Lenézett rám és nem emelt fel engem. Ez a szabadság adta értenem, Hogy lesz még erő lábra állni bennem. Úgy segített, hogy nem segített, Lehetett láng, de nem lehetett hamva, Ahány igazság, annyi szeretet, Úgy van velem, hogy itthagyott magamra. Gyönge testem óvja félelem, de Én a párom mosolyogva várom, Mert énvelem a hűség van jelen Az üres űrben tántorgó világon. A vers gondolati tartalma nagyjából világos. Az ember ne viaskodjék az Istennel, hogy az segítsen rajta, és állandó közbelépésekkel óvja meg őt a különböző bajoktól, fogadja el az ember létezésének alapfeltételeit, azt, hogy az isteni segítség valamiképpen őbenne, magában rejtőzik, neki kell kiverekednie azt a szabadságot, hogy lábra tudjon állni. Van azonban egy csomó kevésbé érthető utalás benne; hogy jön ide az igazság és a szeretet, mi az, hogy láng de nem lehe308