Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin. A szemtől szembe és forrásvidéke - Irodalomtörténeti füzetek 134. (Budapest, 1994)

József Attila-párhuzamok

dóinak a támogatása minden eszményi pártfegyelemnél előbbre való.” Keserű s ugyanakkor „zabolázatlan” gondolatok! Hiszen fittyet hánynak minden „irányvonalnak”, „pártutasításnak” és „belső fegyelemnek”. Meg is kapja érte szerzőjük a magáét a lap következő, júniusi számában. A Téglás Ferenc névvel aláírt válaszcikk,166 amely szerint József Attila okfejtése „zavaros és opportunista”, mi több, „szociálfasiszta ideológiát árul”, s a „szociáldemokrata vezetők pozícióját erősíti” — immár kétséget kizáróan a KMP hazai vezetőségének a véleményét tükrözi, s tovább motiválta — vagy inkább megerősítette? — a költőnek a pártból való végleges „lehagyását”.167 (A József Attila „proletárirodalmi” státusát megkérdőjelező hírhedt bírálat egyébként már e választ megelőzőleg jelent meg a Társadalmi Szemle 1933 februári számában.168) Déry esetében hiába keressük a József Attiláéhoz hasonló publicisztikai megnyilatkozást a hitleri hatalomátvétellel kapcso­latban. Ellenkezőleg: ha felidézzük 1955-ös rövid önéletrajzának idevágó részleteit, akkor azokból egyértelműen az derül ki, hogy őt többek között éppen a német kommunista pártnak „a gyorsan fejlődő nácizmussal” szembeni ,reménytelen [kiemelés tőlem — В. E], de szívós küzdelme” vonzotta magához; tette egyben lehetővé, hogy újra visszataláljon a valósághoz, hogy íróvá és lázadóból forradalmárrá váljon. A Szemtől szembe voltaképpen e reménytelen s éppen ezért: hősi ellenállásnak állít emléket. Tegyük hozzá azonban: olyan emléket, amely nem szépít és nem „lakkoz”. A helytállás momentumai mellett felfedi a mozgalom fonákját is; igaz, nem deklaratívan, hanem elhallgatással, helyenként egyszerűen elhagyva bizonyos ellentmondásos vonatkozásokat. így például a József Attila által is szóvá tett testvérharcról alig esik szó Déry kommunista hősei között. A „szociálfasiszta” jelzőt pedig, amely annak idején a legteljesebb megbélyegzést jelentette s a pártfrazeológia egyik legelterjedtebb fordulata volt, véletlenül sem használja. Kicsit el is vonatkoztat ezáltal, kimozdítja hőseit a valóságos történelmi helyzetből, s az erköl­csi ellenállást egy „ideálisnak” tekinthető szférába emeli. Nem oly mértékben azonban, hogy az események tényleges kontúr­72

Next