Csurgó Bernadett: Vidéken lakni és vidéken élni. A városból vidékre költözők hatása a vidék átalakulására: a város környéki vidék (Budapest, 2013)
Elméletek és megközelítések a város és vidék kapcsolatáról - 1. rész: A konstruktivista vidékszociológia elmélete és empirikus megközelítései
elemzése azt mutatja, hogy a turizmus felerősít bizonyos mítoszokat, sztereotípiákat; a tanyák a hagyományra, népi kultúrára és tanyasi életmódra hivatkozva definiálják önmagukat (Kürti, 2000). Számos esetben azonban már nem csupán a hagyományok, a kulturális örökség autentikus elsajátítása, megtapasztalása zajlik. A turizmus újraértelmezi és átformálja a hagyományokat és a kulturális örökség több elemét kínálja egyszerre a turisták számára, „így kerül a Káli-medence falvainak élménykínálatában egymás mellé az indiai kultúra és a biogazdálkodás, a struccfarm és az őshonos állatokat bemutató major” - állapítja meg Szíjártó Zsolt (Szíjártó, 2000: 16). Cohen (1988) az autenticitást társadalmi konstrukciónak tartja, és ez alapján négyféle, különböző turisztikai szolgáltatásokhoz kötődő turistaszerepet határoz meg. Az egzisztenciális típus autenticitás igénye nagyon erős, vidékre zarándokként érkezik, erősen kötődik a helyhez, a közösséghez és az élményhez. Az experimentális típus számára az idegen kultúra mindennapjaiban való részvétel a fontos, amit a városi turisták számára a vidéki élet és kultúra is jelenthet. A rekreációs típus számára a vidéki turizmus bőségesen kínál kikapcsolódást biztosító szolgáltatásokat, míg a szórakozó típus számára például a vidéki fesztiválok kiváló lehetőséget nyújtanak a feszültségek levezetésére. A vidéki turizmus minden típus számára kínál megfelelő szolgáltatásokat (Havasréti, 2000). A vidéki fesztiválokra az autenticitás és a megrendezett autenticitás egyaránt jellemző, ennek kiváló példája a beresztelki farsang. A farsang Beresztelken az élő hagyomány része, amit a helyi tanítónő hosszú időn keresztül próbált a turisták számára megrendezett autenticitássá változtatni. Ez azonban a helyiek ellenállásába ütközött, és mára a közösség belső igényeit szolgálva, az ünnep, népszokás és turizmus követelményeinek együttesen megfelelve a valódi autenticitás élményét kínálja a látogatóknak (Borbély, 2000). Ezzel szemben a megrendezett autenticitás szemléletes példája a lajosmizsei Tanyacsárdában évente kétszer megrendezett Sobri Napok, amely leginkább gasztronómiai fesztiválnak tekinthető. Elengedhetetlen kellékei a cigánybanda, a helyi halászlé (tésztával) és egyéb tájjellegű ételek (Kürti, 2000). Az élmények kollázsszerü felvonultatása leginkább a vidéki településeken 58