Fedinec Csilla - Vehes Mikola (szerk.): Kárpátalja 1919-2009 történelem, politika, kultúra (Budapest, 2010)
IV. fejezet. Kárpátalja (Kárpátontúli terület) a mai Ukrajnában 1991-2009
528 I IV. fejezet a 21. század első évtizedének végén is érdeklődésre tarthat számot ez az esszékötet. Jól bizonyíthatja maradandó értékét például az a tény is, hogy a kárpátaljai magyar irodalom fiatalabb nemzedékének egyik neves képviselője, Lengyel Tamás - akinek megbízható értékítéletét már sokéves budapesti tapasztalat tudja alátámasztani - 2008-ban Balla D. Károlynál ugyancsak „az értekező műfajt, a szerző esszéit, cikkeit, naplóját” gondolja „a legizgalmasabbnak”. Természetesen Balla D. Károly korábbi könyvei - Álmodj zenét (versek, 1979); Recsitativi (versek ukrán fordításban, 1983); Tágulok a világegyetembe (versek, 1984); Valahol tűz van (elbeszélések, kisregény, színmű, 1988); Sorsomhoz szegezve (versek, 1990); Hóban és homokon (válogatott és új versek, 1991)- szintén szerves részét képezik az életműnek. Hiszen eme könyvein keresztüljutott el a szerző „a gátlások és óvatoskodások berlini falának” lerombolásáig, hogy aztán „a tabu oldódása” megengedhesse számára a valósággal történő „önámítás nélküli” szembesülést. Az 1988 óta megjelenő különböző esszék, cikkek gondolatiságát, mely a Kis(ebbségi) magyar skizofréniái összefüggő egésszé szervezi, egy kicsit korábbi, egy 1987-es írásból lehet eredeztetni. A szerző megállapítása szerint azért, mert részéről már ekkor, 1987-ben elkezdődött „a nemzetiségi sérelmek nyilvános felvetése”. Különösen nagy hangsúlyt kap e tény, ha tudatosítjuk, hogy a Kis(ebbségi) magyar skizofrénia szerzője ekkor nem csupán „a kárpátaljai magyar irodalom élvonalába került”, hanem irodalomszervezői, lapalapítói, könyvkiadói tevékenységével igen nagy tekintélyre tett szert a kárpátaljai pályatársak szemében. A József Attila Irodalmi Stúdió - majd Alkotóközösség - társelnökéről, a Hatodik Síp (1989), majd a Pánsíp (1993) című irodalmi, kulturális lapok alapítójáról, a Galéria Kiadó vezetőjéről az 1990-es évek közepére már az egész magyarság tudott. Kapcsolattartási és fordítási tevékenysége révén pedig a kárpátaljai ukrán irodalom jeles képviselői úgyszintén nagyra értékelték munkásságát. Kovács Vilmos verseinek újrakiadása, Balla László Ikebanájának megjelenése, valamint Nagy Zoltán Mihály, Balla D. Károly írói világának és lírájának további gazdagodása mellett figyelemre méltó eseménye lett Kárpátalja kulturális életének azon verseskönyvek forgalomba kerülése, amelyek Vári Fábián László, Fodor Géza, Füzesi Magda költészetét tették ismertté immár egy szélesebb olvasói réteg előtt is. A könyvek, az irodalom iránti érdeklődés ekkor még nem hagyott alá. Csupán azt lehetett érzékelni, hogy a különféle tudományterületek kiadványai nagyobb számban kelnek el, mint az egyes verseskönyvek. Vári Fábián László könyvei - Széphistóriák (1991), Kivont kardok közt (1992) - olyan érdeklődést keltettek, amilyen a több kötettel rendelkezők művei iránt már régen kialakult. Bármennyire is jelentős kultúrtörténeti tettnek minősült a Vannak ringó bölcsők (1992) című könyv, mely a kárpátaljai népballadákat tette ismertté, a szerző költészete sokkal nagyobb népszerűséget hozott számára. Egy 2007-es kárpátaljai felmérés szerint a magyar kultúra legismertebb személyiségei - Petőfi Sándor, Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Arany János, József Attila, Ady és Kölcsey - között szerepel Vári Fábián László is. És hogy miért ez a nagy elismerés? Talán a közérthető költői nyelv, valamint a költői erő és a magas esztétikai színvonalon megfogalmazott nemzeti közösségi lelkűiét, amely történelmi érzékenységgel párosulva az ütemhangsúlyos verselést követi mindenekelőtt? Valószínűleg igen; ezt erősítheti meg az a tény is, hogy a szerző rövid időn belül az egyik legnépszerűbb költője lett különféle szavalóversenyeknek, sőt Illyés Gyula fejfája előtt