Fodor Géza: Zene és színház - Alternatívák (Budapest, 1998)

Belső színpad

Érdemes-e visszavonni A varázsfuvolát? istenérv, úgy A varázsfuvola sem érv „a felvilágosodás projek­tuma" mellett, de emiatt sem fájdalmat, szégyent és gyászt nem kell éreznie, sem késztetést, hogy e projektum belső ellentmodásait és kudarcát már az operában is kimutassa. Kiinduló kérdésem így szólt: érdemes-e visszavonni A va­rázsfuvolát? Mivel járunk jobban: ha van egy művünk, amely művészeti ágak és műfajok (színház, mese és zene), vala­mint egy zseniális komponista szerencsés összetalálkozása folytán egyetlenegyszer tökéletes és máig vitális művészi for­mát tudott adni a felvilágosodás mély emberi szükségletek­ben gyökerező ideológiájának, hiteinek, illúzióinak, vagy ha A varázsfuvolát is be tudjuk sorolni a leleplező művek vég­telen tömegébe? A magam válasza nyilvánvaló, de nem aka­rom úgy feltüntetni, mintha csak a „varietas delectat" elve motiválná. Átlátszó, hogy világnézeti attitűd van mögötte. Tehát: elő a farbával! Két évtizeddel ezelőtt véletlen rokonságot véltem felfe­dezni A varázsfuvola alapeszméje és József Attila Ars poeti­cáiénak egy híres versszaka között. Az operának a szerző által intencionált befogadói perspektíváját keresve ma sem tudom elfojtani ezt az asszociációt. De ma már nem páto­szát, hanem problémáját hangsúlyoznám. A szövegválto­zatok arra utalnak, hogy József Attila küzdött a gondolat pontosságáért: Kiáltsd ki: „Még nem nagy az ember, de képzeli, hát szertelen; kisérje két szülője szemmel: a munka és a szerelem!" Én tudom: még nem nagy az ember, de képzeli, hát szertelen; kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! 145

Next