Gosztonyi János: Láttalak, elmeséllek. Arcképek és emlékezések (Budapest, 2005)
Te csak álmodj, elmúlik
Ki Kicsoda” szerint - romantikus életét megosztotta, egyik szorongva figyelte őt a nézőtérről. És volt annyi értelme és mersze: lebeszélte Tiborunkat arról, hogy SS-tisztként járjon körül és igazoltasson egy calais-i kocsmában. (Franz Werfel: Jacobowsky és az Ezredes című darabjában.) A nevetségessé válástól féltette, de az is lehet, hogy kicsinylették a szerepet. (Bár, ugye, a kicsi, ha bevág, jöhet a nagyobb is. És akkor kiderül, hogy nem csupán a két nagy költővel, de hamarost nagy színművészeinkkel is jó eséllyel mérheti össze magát. Az igazoltatási jelenetet utóbb egy derék úgynevezett „kis színész” játszotta, igazán mondhatom: Gyurkovicshoz képest emlékezetesen.) Hanem aztán, hál’ az égnek, meggyógyult, kitelt, barnapirosan fickándozik újra a nyilvánosság előtt. Mindenhová megy, ahová hívják, és mindent elkövet, hogy oda is hívják, ahová eddig nem hívták. Nincs olyan kitüntetés, rendjel, sarkcsillag, amit ne szeretne megkapni. És amit, hoppon maradás esetén, keservesen ne siratna. A költészetről persze sokat tud. Hisz költőnek azért költő. Tisztes helye van a szépírók derékhadában, amely tiszteletreméltó seregletben sok szép vers születik. Lator Lászlóval és Mészöly Dezsővel, valamint néhány kitűnő, versre érzékeny színművészszel (Kubik Anna, Ráckevei Anna, Mácsai Pál), vonzó műsorban törzsszereplő. Tolla jól fog, írásaiban számos szép részlet, költői elem. És újabban, ha nem tévedek, valami újsütetű, politikai szándékú, kenetesség. (Ha az ember már József Attila nem lehet, célkitűzésnek a kiváló, értékes Sík Sándor is megfelel?) Bár azt hiszem, nem egészen erről van szó. Inkább egy kevéske riszáról, annak jelzéséről, hogy ő jelenleg hol áll, melyik irányzatra tett. Honnan és kitől szeretne kapni, jó bőven, és azt, ami neki hite szerint kijár. De nem fogja. Mert annyi senkinek nincs, és ha volna, nem feltédenül neki adná. Vágod, Tibor? O, ha legalább néha felrémlenének neki önnön határai! De nem. Krónikus mérettévesztő, ez gyógyíthatadan nyavalyája. Szereplési dühe újabban még csak fokozódik. Már díjat is oszt, és azt is úgy, hogy minél több feltűnést keltve, róla szóljon. A „fel kell tűnnöm, különben nem vagyok” félelme igazgatja az életét. És mégis. Illetve mégsem. Vedd tőlem e jóslatot: elmúlik ittlétünk néhány hátralévő esztendeje, még a tiéd is, bármilyen hihetetlen, és csak nagyon-nagyon kevesen fogják tudni - és azt se 99