Gosztonyi János: Láttalak, elmeséllek. Arcképek és emlékezések (Budapest, 2005)
Nem és nem érti - Koszorús poétánk
kus, ugye, aki a szálakat húzza-vonja, rosszindulatúan machinal, kavar-kever, a hős vesztén munkálkodik. Az Illyésről mintázott alak semmi még csak hasonlót sem művel a darabban. Mellékszereplő csupán, annak sem nagy, bár jelentős. Annyira-amennyire, legalábbis így szabtam szerepét, József Attila életében jelentős volt. „Vétke” (a darabban) mindössze annyi, hogy minden, még szerelmi téren is szerencsésebb hősömnél. Amint az a valóságban is így történt, így igaz. Cáfolhatatlanul. Akkor meg mi benne a sértő? Minden. Ez sajnos egy ilyen ország. Itt vért fakasztó sértésnek számított, amikor Zilahy Lajos szép darabjában, egyik szereplő sorsáról az hangzott el, hogy egy orvossal szemben belőle, csak patikus lett. A felhördülés szökőárral ért fel. Pesten és vidéken, kis híján, pusztulással járó patikusvész, majd lázadás tört ki. Még az is elképzelhető, hogy a betegeknek néhol előbb színt kellett vallaniuk a „csak” ügyében, előbb nem juthattak aszpirinhez. Nem is tudom, hogyan lehetett kimagyarázni a dolgot. Mert szükség volt rá. Ha minálunk, és azóta sincs másként, valamelyik szereplő, jelleméből, világnézetéből, életfilozófiájából kifolyólag sértőt talál mondani, azért szerencséden írónak kell helytállnia. Persze azt, hogy Illyés, a jó barát és vetélytárs milyen szerepet játszott Attila életében, sokan és sokat vitatták. Ennek a darabnak azonban ez nem központi kérdése. És ha kicsit vastagabban fogott e mellékszálon a toliam - ott vannak a költő e tárgyban írt versei. Talán mégiscsak el lehetne gondolkodni rajtuk. Még ha túlzó indulatban írta is őket. Vagy nem. Illyés egyébként nem látta, nem is olvashatta ezt a József Attiláról szóló első magyar drámai kísérletet. (Mi lett volna, ha még meg is jelenik!) Csókosai súgták meg neki, mi zajlik a Paulay Ede utcai teátrumban. A dolog hírével is beérte, iszonyúan megsértődött és megharagudott rám. Túl alacsonyról érkezett a galacsin, rossz helyen találta. Nem hiszem, hogy bosszújára méltatott volna. Megtették ezt a köréhez tartozók, akik szerették, csiiggtek személyén. Voltak hozzá eszközeik. Mind a mai napig érzem szándékoladan „vétkem” következményeit. Mindegy. Jól bírom magam, és egy darabig még itt vagyok. Illyés Gyula a magyar nyelv egyik legavatottabb művelője Arany János óta. Nagyon szép verseket, jó prózát és gyenge drámákat írt. E darabok Czímer József elméleti (vagyis nem túl jó) 110