Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Csaplár Ferenc: Kassák Lajos és Kosztolányi Dezső
miért nem lehet komolyan venni vitapartnerének a politikus versek elleni érveit, Ady ideológiáját ő is kiforratlannak tartotta. A regényíró és szerkesztő Babitsosai támadt korábbi konfliktusára, a Halálfiai kritikai értékelésével kapcsolatos afférra még jól emlékezve nagyon is egyetértett a provokáló nézeteivel bátran a nyilvánosság elé lépő Kosztolányival a véleménymondás szabadságának kérdésében. Nem véletlen, hogy épp Kosztolányi vitacikkének ürügyén tette ismét szóvá az igazi irodalomkritika hiányát. A vitába kapcsolódók közül csupán József Attila reflektált a Kassák által elmondottakra. A Kosztolányi értékrendjével és vitamódszerével kapcsolatban elhangzott „nagyrészt kellemetlen igazságok” lényegével egyetértett. Kassák néhány teóriáját azonban „kinyilatkoztatásszerű állításnak” érezte. Szóvá tette azt is, hogy Kassák néhány ponton személyes síkra terelte a vitát.38 A Diktatúra és irodalom című, Válasz és vallomás alcímű kéziratos esszétervezetből tudjuk, hogy Kosztolányinak „a támadások kivétel nélkül fájtak”. Különösen az érintette érzékenyen, hogy nemcsak az Adyról vallott nézeteit vették célba, hanem költői munkásságát is, s hogy azt firtatták, ki a jobb költő, ő vagy Ady. Kassákra is megneheztelt. Ezt onnan tudjuk, hogy esszétervezetében az általa becsült írók névsorát összeállítva Kassák nevét előbb leírta, utóbb azonban áthúzta.39 Az Ady-vita után az irodalom és politika kapcsolatának kérdésében tovább távolodtak egymástól. Kassák a Munka-kör élén a politikai agitáció feladatát programszerűen vállaló csoportosulás szellemi vezérévé, szavalókórus-versek, agitációs jelenetek szerzőjévé vált, s a Megnőttek és elindulnak révén újabb tézisregénnyel lépett a nyilvánosság elé. S mintha csak az „írástudói” magatartás Babits és Kosztolányi által értelmezett fölfogása ellen kívánt volna szándékosan véteni, korrajz-regényeinek részleteit a baloldali táborban folyó viták során nézeteinek hirdetésére közvetlenül is fölhasználta.40 Kosztolányi, akit a vitapartnerei által elmondottak nem tudtak megingatni, eljutott - mint Kiss Ferenc találóan írja41 - a „militáns apolitikusságig”. Az 1930 utáni hazai és külföldi politikai események, különösen a Szovjetunióban és Németországban történtek az ő függetlenségigényét látszottak igazolni. Nézetei 1932-re - Kiss Ferenc kifejezésével élve42 - „manifesztáló alakot” öltöttek, s kirajzolódott „a homo aestheticus és a homo moralis ellentétéből álló modell”, melyben Kosztolányi rabulisztikájának eredményeképp a baloldal „üvöltő 38 József Attila összes művei III. köt. Cikkek, tanulmányok, vázlatok. Sajtó alá rendezte Szabolcsi Miklós. Bp., 1958. 20. 39 Kosztolányi Dezső: Kortársak I. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Illyés Gyula. Bp. 1940.288-296. 40 Csapiár Ferenc: I. m. 199-201. 41 Kiss Ferenc: Id. m, 393. 42 Uo., 388. 125