Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Tverdota György: József Attila szocializmusképe
sokba fogni, amelyek a vezérkari tisztek és az alapító atyák elméleti-gyakorlati tevékenységének mérlegelését is szükségessé tehetnék. Az effajta törekvések elől a rendszerváltás következtében elhárultak az akadályok, lehetőség nyílt a kérdés elfogulatlan vizsgálatára. Nagyon jó lenne, ha a történelem a régiek helyébe nem állítana új gátakat! Úgy tűnik azonban, hogy a kor ma sem igazán kedvez az árnyalt elemzéseknek. Olyan szellemi légkörben, amelyben a „szocialista”, „kommunista”, „marxista” jelzők szitokszószámba mennek, József Attila marxizmushoz való viszonyát a vád-védelem, apológiainkrimináció keretein kívül vizsgálni, nem tartozik a legkorszerűbb vállalkozások közé. A feladat azonban megoldásra vár. A megoldáskeresés szemléleti előföltétele pedig csak az lehet, ha a marxizmust a 19. század derekán kifejlődő, a gondolkodást és a politikai cselekvést, a társadalmi gyakorlatot, a kulturális tevékenységet hathatósan befolyásoló koreszmének ismerjük el, egyenrangúnak a többi nagy gondolkodási iránnyal. Olyannak, amely sok embert vonzott, sokféle tevékenységet, jót és rosszat, színvonalasat és laposat motivált és orientált. Az ilyen értelemben vett szabad vizsgálódás, „marxizálás” nélkül József Attila marxista műveltsége, a szocializmushoz való viszonya nem tisztázható eredményesen. Az itt következő áttekintés csak az előföltevés, a kutatási térkép igényével lép föl. József Attila szocializmusképéről kísérel meg átfogó, ám csupán vázlatos képet nyújtani. * Aki folyamatosan, átfogó módon tud írni vagy beszélni a szocializmusról, vagy - ami ugyanazt jelenti - munkáshallgatóságnak szocialista felfogásban a társadalmi élet valamely problémájáról, jelenségéről előadást tart, annak van szocializmusképe. 1925. március 8-án kelt, Espersit Jánoshoz írott levele a legkorábbi adat, amely egyértelműen bizonyítja, hogy József Attila kialakított egyfajta elképzelést, amellyel baloldali munkásközönség előtt a siker reményében vállalkozhatott föllépésre. „A héten előadást tartottam az alsóvárosi pártszervezetben: A technikai kultúra kezdetei címén, s annyira tetszett, hogy meghívtak felsővárosra, ahol most szerdán: Szociális költészet címen tartok előadást.”3 A nyilvános szereplés előzményei, amellyel pártfogója előtt a költő eldicsekedett, évekkel korábbra nyúlnak vissza: 1923 őszéig, amikor a Kékmadár című folyóiratban megjelent a Lázadó Krisztus című vers; 1924 tavaszáig, amikor a Népszava pártját fogta a vers miatt istengyalázás címén bíróság elé állított fiatalembernek; 1924. május 19-ig, amikor első verse megjelent a szociáldemokrata napilapban - vagy talán még előbbi időpontig. A legkésőbbi adat pedig, amely a költő szocialista világfelfogásáról tudósít, 3 József Attila válogatott levelezése. Bp. 1976. (A továbbiakban: JAVL) 73. 184