Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Tverdota György: József Attila szocializmusképe
3-án kitért a lap szerkesztőinek és munkatársainak pártállására: vannak közöttünk eltérések. A szociálliberálisok és polgári radikálisok mellett vannak szocialisták, mint József Attila, Fejtő Ferenc és Veres Péter”. Molnár Tibor, aki Ignotus Pállal ezt a beszélgetést folytatta és lejegyezte, a július 5-i számban József Attilával készített interjúban visszatért erre a különbségre: Sok vita tárgyát képezte az, hogy Önök közösen szerkesztik a lapot, mert hiszen tudvalevő, hogy nem egészen azonos a világnézetük. Ignotus Pál polgári baloldali, míg Ön szocialista.” A költőnek esze ágában sincs cáfolni ezt a különbségtételt, hanem a következőképpen kommentálja: Erre a kérdésre egyszer Ignotus Pál válaszolt egy cikkben, amelyben egy francia íróra hivatkozott, aki ezt mondta: »Azon, hogy polgári baloldali legyek-e, szocialista, kommunista vagy akár anarchista, gondolkozhatom. De azon, hogy baloldali legyek-e, pillanatig sem.« Ez hozott bennünket össze. Az, hogy lényegében mindkettőnk világszemlélete baloldali.”6 Ignotus Pál más kortársi tanúságtételekkel egybehangzóan állítja, hogy e radikális, baloldali, szocialista ellenzékiségen belül a költő álláspontja folytonosan ingadozott. Mindenkori elvbarátai nehezen tűrték ezt a szellemi izgékonyságot, egyetlen világnézeti beállítottságot követeltek tőle, amelyhez következetesen tartania kellett volna magát. Féja Géza szélkakassággal vádolta, Nagy Lajos Budapest Nagykávéház című regényében fölényes gúnnyal ítélkezett „következetlenségei” fölött. Mások, mint Ignotus Pál is, miután fölismerték zsenialitását, elnézően bántak ezzel a „gyengéjével”. Holott sem a türelmetlenség, sem az elnézés nem volt helyénvaló. Annak az embernek a szellemi odisszeáját bolyongta végig a költő, aki igyekszik végire járni mindennek; aki a szirénhangokat képes meghallgatni anélkül, hogy bántódása esnék; aki fölismeri és kikerüli a csapdákat, amelyek a szocializmushoz vezető útján leselkednek; aki képes kicserélni szocializmusképe romlandónak bizonyult elemeit; aki Engels Anti-Dühring\éX úgy olvassa, hogy azt is végigböngészi, amit a vitatott szerző, Dühring fejtegetett.7 Ami ingadozásnak tűnt a kortárs szemében, az a kései szemlélő számára lassú tisztázódásként, a korban kialakítható legnemesebb anyagú és legtartósabb szocializmuskép kiküzdésének antitézisekben kibontakozó folyamataként mutatkozik meg. „József Attila igazi hangja pontos dátummmal meghatározólag 1927 áprilisában szólalt meg” - írta Halász Gábor, a költő párizsi verseit téve meg vízválasztónak a felkészülés évei és az érett költészet kibontakozása között.8 Ha elfogadjuk a kitűnő esszéista talán túlságosan határozott, de jól irányozott határvonási javaslatát, akkor az 1923 és 1927 között eltelt időszak alakuló, érlelődő költői világképét választott szempontunkból még nem szükséges tüzetes vizsgálat 6 Kortársak József Attiláról Bp. 1987. (A továbbiakban: Kortársak) I. 416-417,420. ' József Attila Emlékkönyv. Bp. 1957.151. 8 Kortársak III. 1745-1746. 186