Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Tverdota György: József Attila szocializmusképe
megpillantott helyes célról lemondva az értelmiség olyan csoportjai felé tájékozódott, amelyek a polgári szabadságok kérdését aktuálisnak, a demokráciáért folyó küzdelmet időszerűnek ítélték. A Vágó Márta iránt érzett szerelme baráti, sőt majdnem családi közelségbe hozta azokkal a személyekkel, akiktől a bolsevizmus alternatívájának elfogadása igen távol állt: a polgári radikális körökkel. Igaz, alkatánál, életkoránál, múltjánál fogva politikai meggyőződései baloldalibbak, helyzetmegítélései végletesebbek, fellépései támadóbbak voltak, ő lett a deresfejű egykori galileisták, októbristák kedvelt „kis anarchistája”. A politikai aktivitás e szélcsendesebb ideje, környezetének filozófiai, szociológiai művelődésre serkentő hatása jótékonyan elősegítette költői és gondolkodói habitusának érlelődését és elmélyülését. Érdeklődésének homlokterébe a költői mesterség finom és komplikált elméleti-gyakorlati problémái kerültek. Ekkoriban a tiszta költészet hívének tartotta magát. „Költői jellemzője: Tiszta és tökéletes forma” - írta önjellemzésül a Társadalmi lexikon számára készült feljegyzésében. „Hiszek... a tiszta költészetben” - jelentette ki egy ebből az időből származó vallomásában.11 Nem adta alább az olyan versnél, amelynek minden eleme poétikus, s kivet magából minden nyers naturalizmust, minden szónokias fellengzősséget, minden reflexiót. Alkotói igényeit szembefordította mindazokkal az eszközökkel, amelyekkel a költészet hagyományosan hangot adott a szocializmus ügyének. És ez még nem minden! A tiszta költészet elve olyan világképekkel mutat affinitást, amelyek nemigen férnek össze a tudományos szocializmus tanításaival. Egyik teoretikusa, Henri Bremond abbé egyenesen a vallási misztikával rokonítja a purista művészet törekvéseit, Albert Thibaudet pedig, vele vitázva is, a poésie pure reprezentatív képviselőjének tekintett, ám a racionalizmushoz erős szálakkal kapcsolódó Paul Valéryt a technika misztikusának nevezi. Ennek tudatában nem csodálkozhatunk tehát, hogy a Párizsban még oly harciasán bolsevik költő Vágó Mártához írott leveleiben gyakran találkozunk ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásokkal: „Márti, szeret-e téged az Isten? Gondolkodtál-e már ezen? Engem nagyon-nagyon szerethet, mert minden rossz, de bennem nem marad meg rossznak, ha fájdalommá válik.”12 Beszélgetéseikben, levelezésükben nem Marx és Engels, hanem Jaspers, Bergson, Husserl neve forog, értekezéseiben Pauler Ákos és Varga Béla tételeinek hatása mutatható ki. Igaz, Vágó Márta a következő szavakat is a fiatalember szájába adja: „csak költő legyek-e és akkor politizáljak-e, vagy csak a tiszta költészetre szorítkozzak”13, ami arra utal, hogy a tiszta költészet művelésének legtisztább időszakaiban sem szűntek meg foglalkoztatni őt a társadalmi problémák. A Vágó Márta-szerelem 11 József Attila összes művei IV. Bp. 1967. 22. 12 JAVL 199. 13 Vágó Márta: József Attila. Bp. 1975.58. 189