Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Szántó Gábor András: A költő halála, avagy Majakovszkij, Gorkij és a többiek
osztott szerep teljesítésétől. (A szituáció rendkívül hasonlít a magyar irodalomból ismert József Attila—Babits viszonyra,72 ahogy Majakovszkij éles Gorkij-ellenes támadásai is József Attila kegyetlen és igazságtalan Babits-kritikáját idézik...) Majakovszkij haragját az apajelöltek „passzéizmusa” és „kulturáltsága” is fokozza. Ezeket az önmagában is megbújó „vétkeket” ő „gyengeségnek” és „kispolgáriságnak” tekinti, és „akár az ördöggel szövetkezve is” szabadulni akar tőlük. A „legvadabb szemérmességgel” (Paszternák) követel magának szeretetet, és amikor nem kapja meg „az őt megillető” maximális formában és mértékben, egyszerűen „szentimentalizmusnak” és „dekadenciának” nyilvánítja. A megjátszott akarat mélyén rejlő akaratlanság ilyenkor a hajthatatlan keménységet és szilárdságot hirdető „proletár tanítómesterek” felé sodorja, akik már valóban „elvi” alapon vetik el a humanizmus és a szépség „burzsoá előítéleteit”,73 és akik mindig készek megtáncoltatni „az ideológiai fronton liberális foxtrottot járó Lunacsarszkij elvtársékat” és társaikat.74 Majakovszkij nem utolsósorban e „proletár tanítómesterek” hatására, az általuk közvetített „társadalmi megrendelés” házi feladatát teljesítve igyekszik szakítani a maga „kispolgárinak” minősített - és persze Gorkijhoz és Lunacsarszkijhoz is kapcsolódó - múltjával, amikor következetesen ellenkező előjellel látja el a korábbi műveiből ismert témákat és motívumokat. Nemcsak a „sárga blúztól”, a „zsakettól” vagy a „hegedűtől” próbál megszabadulni, hanem az élet „szentimentálisnak és dekadensnek” nyilvánított „kispolgári” örömeitől, így a „tánctól”, az „italtól”, sőt a „szeretettől” és a „szerelemtől” is, mivel a kommunizmus alapja nem lehet olyan „melankolikus és dekadens érzés”, mint az „emberiség iránt érzett szeretet”,75 hisz az efféle érzelmeknek végső soron az ember, sőt az emberiség pusztulásához kell vezetniük... A Poloskában bevonuló tűzoltók - a Nadrágba bújt felhő „égő szívéhez” érkező tűzoltók utódai - a majakovszkiji mitológia szempontjából korántsem önkényesen kapcsolják egybe a vodkát és a már nevében is forróságot árasztó „álmatag és szentimentális” költőt, Zsárovot (жар = hő, láz, parázs), mivel ezek 72 Vö. Szőke György: József Attila és Babits viszonya a Magad emésztő... című költemény tükrében. Ж1980. 1. 83-91. 73 Vö. Mácza János: A szovjet esztétikai gondolat fejlődése a forradalom első évtizedében. In: Uő: Esztétika és forradalom. Bp. 1970. 201-291. 74 „Lunacsarszkij elvtárssal szemben, aki a „viszonylagos türelem” törvényét hangoztatja, mi a bolsevik eszmei türelmetlenség törvényét helyezzük előtérbe, s ezért az eszmei türelmetlenségért, a bolsevik kérlelhetetlenségért verekedni fogunk mindazokkal, akik megpróbálnak liberális foxtrottot járni az ideológia frontján.” (На литературном посту, 1932. 5. sz. 7. - Az idézet V Jermilovtól származik.) 75 L. Majakovszkij felszólalását Az ifjúság dekadens hangulatáról (jeszenyinizmus) folyó vitában: „Polonszkijt egy másik probléma vitte tévútra, mégpedig az, hogy a kommunizmus a szeretet talaján fejlődik ki. Azt hiszem, ilyen maximálisan dekadens hangolatok közepette nehéz ennél melankolikusabb alapot találni a kommunizmus fejlődése számára.” (В. Маяковский: Собрание сочинений в12томах. т. 2. 303.) 281