Kabdebó Tamás: Dunaúszó (Budapest, 2013)
7. A lélek feltételezi azt, ahol lakik, a testet, egyike az élővilág formáinak, mely csak így örökkévaló, hogy molekuláira bomlik
Fölfelé, ugyancsak a hajdani császárvárosba, tömjént és mirhát viszünk zsákokban.” „Jankó, ez tehát ugyebár szerb és magyar név is. No meg Hunyadit is így hívták barátai, nemde?” „Meghiszem, mivel a nándorfehérvári hős éppoly keverék volt, mint én vagyok: származásilag. Egy Szibinyáni nevű oláh vajda és Morsinai Erzsébet gyermeke.” „De magyar volt, éppannyira, mint a szlovák származású Petőfi Sándor. Magyarországért küzdöttek, ki szablyával, ki tollal.” „Igen, de a magyar történészek elfelejtik elmondani, hogy a középkori Magyarhon jobban hasonlított egy birodalomhoz, mint egy nemzetállamhoz. A híres 1456-os sikeres védelem harcosai felerészben délszlávok voltak, benn a várban, ugyanúgy künn Kapisztrán felmentő seregében. A Duna összekapcsol bennünket, magyarokat, szerbeket területileg. A federációnak mindig több értelme lett volna, mint a durva országhatároknak.” „Ezeket persze áttörtük a németekkel, és miniszterelnökünk, Teleki, öngyilkos lett, tiltakozásul.” „Hogy volt az ének? így valahogy: Szabadka, Zombor, Újvidék Honvéd sereg virágra lép Visszatért már Délvidékünk Visszaadta Horthy nékünk - vigyázott mireánk,” „Hát nem eléggé jól vigyázott, mert attól félt, ha megtagadja a német szövetséget, Hitler hadai átgázolnak rajtunk.” „Igen, ez elképzelhető” — Jankó Milosevics fonogatni kezdte hosszú, szürke szakállát. „Ügy tudom, Churchill, aki 43-ban az antant hatalmak balkáni partraszállását szorgalmazta, históriás könyvében hőstettként írja le Teleki Pál tettét.” 142