Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról - Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4. (Budapest, 2006)

I. A reformátusok Budapest társadalmában

158 A REFORMÁTUSOK BUDAPEST TÁRSADALMÁBAN A keresztelések időpontja és az „elkeresztelek” Ha az áttéréstől függetlenül vizsgáljuk a kereszteléseket, azok túlnyomó többsége érthetően csecsemőkorban történt. Megfigyelhető, hogy a laicizálódás erősödé­sével a születés napjához képest a keresztelés ideje kitolódott. A század közepéig a csecsemők többségét a születést követő három napon belül megkeresztelték. Kivételek természetesen akadtak, főként a magasabb osztályokból származók kö­zött. így például 1854-ben „Weér Sándor úr és Csanády Zsófia asszony” leányát a születéstől számított hat hétre keresztelték, míg a lelkész Török Pál leányának születése és keresztelése között több mint két hónap telt el. Ez azonban annyira egyedi eset, hogy a század második felében, sőt még a végén is kivételesnek szá­mított volna. Például gróf Tisza Istvánt, a majdani miniszterelnököt 1861-ben pontosan két hétre születése után keresztelték. József Attilát 1905-ben, hasonló módon.25 Végül nem tekinthetünk el a kiegyezés korában egyik legtöbb vallási feszültsé­get keltő kérdés, az „elkeresztelés” vizsgálatától. Salacz Gábor - miközben igyek­szik legitimnek és a római katolikus egyház szabadságából eredőnek beállítani az elkereszteléseket — azt állítja, ezt nemcsak a katolikusok gyakorolták.26 A tör­ténetírás felekezeti elfogultsága tudvalévőén külön probléma. Ez a kérdés azért nehezen kutatható, mert az 1868:LIII. törvénycikk után is érvényben marad­tak korábban kötött egyezségek, tehát ha egy vegyes házasságból származó gyer­meket nem a nemének megfelelő szülő vallásában kereszteltek, az még nem je­lentett feltétlenül elkeresztelést. Van azonban egyetlenegy adatunk, amely ebből a szempontból figyelemre érdemes. 1879-ben egy 25 éves leány azzal indokolta a katolikus vallásra való áttérést, hogy „mert különben is római katolikus, csak református lelkész által kereszteltetett meg”. Ha az állítás igaz, pregnáns esete az elkeresztelésnek. Lényegesen későbbi, de más szempontból is érdekes a már emlí­tett József Attiláé. Ismert, hogy József Áron görögkeleti „szappansegéd” és Pőcze Borbála református anya gyermekeként látta meg a napvilágot, és a református keresztelések között szerepel. Lehetséges, hogy a Kálvin téri templom körzetében lakó anya, nem lévén az apának egyházközsége Budapesten, saját vallása szerinti paphoz vitte megkeresztelni a kisfiút, aki ettől még nem lett református. (Tudjuk, hogy a felekezetileg különben közömbös költő mindvégig görögkeletinek mond­ta magát.) Ám elképzelhető az is, hogy a szülők az 1894-es házassági törvény értelmében magánjogi egyezséget kötöttek a gyermekek vallására vonatkozóan. Ezeket a keresztelési anyakönyvben rendesen fel is tüntették. Csakhogy József At­tila esetében erre utalás nem szerepel. Érdekessége a dolognak, hogy viszont apja vallása után görögkeletinek anyakönyvezték. 26 Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867—1918. Auróra, München, 1974. 81-83.

Next