Kovács Árpád (szerk.): A regény és a trópusok. Tanulmányok. A második veszprémi regénykollokvium, Pannon Egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszék, 2005. szeptember 29.–október 1. - Diszkurzívák (Budapest, 2007)
Olvasásművelés a regényben
226 Szigeti Lajos Sándor a metaforikus beszédmód lehetséges sajátságait. Érdekessége a textusnak, hogy maga a címzett, tehát Németh Andor volt az első értelmező. A kitűnő esszéista és költő, mármint Németh Andor - akiről tudjuk, hogy - eleinte tulajdonképpen mestere volt József Attilának, később ő lett követőjévé, az bizonyos, hogy József Attila kortársai közül ő volt az: aki kritikusként részt vett a költő nagy művészetének szellemi előkészítésében, közeli szemtanúja volt nagy fordulatainak, értette barátja eszejárását, ha a mesterség dolgaiban megnyilatkozott, érzékenyen fölfogta művészi szándékait, s még a költészetével szembeni fenntartásai is tanulságosak.1 Nem véletlen, hogy kapcsolattörténetük szerves része lett a szakirodalomnak, mint ahogy a versnek is több értelmezése ismert.2 József Attila többször is írt élete során verset Németh Andornak, most azonban azért épp csak ez az egy vers lesz vizsgálatunk tárgya, mert ez az egyetlen olyan vers, amely személyesen, sorsában is fontos volt Németh Andornak, mégpedig olyan módon, hogy reagált e neki szánt szövegre annak megszületésekor és később is, akkor, amikor az első - nevezzük így - autentikus életmű-summázatait írta a költőről. Ha eltekintünk a túlzott pszichologizációtól, ami egyébként általában is jellemezte Németh Andort, azt kell mondanom, valójában nagyon jól érzékelte azt, amit vizsgálni kívánunk. De lássuk Hankiss értelmezését, illetve magát a verset! Hankiss Elemér 1969- ben megjelent könyvében az úgynevezett komplex képekről értekezve választja ki azt a verset, amely tárgyunkra vonatkozik. így szól a szövegről: Az első, már tökéletesen megszerkesztett komplex kép egy 1927 végén megfogalmazott, majd 1929-ben, a Nem Én Kiáltok [sic!] című kötetben végleges formáját elnyert versben található. A Németh Andor-hoz írt vers harmadik strófájában: Vad ágyúszóval vágtatott Gyöngyház-korán a tenger át, Két fürtjén őrzi a leölt Halacskák szürke sóhaját. Két komplex kép van itt tulajdonképpen egybeszőve. Az első két sorban található kép a következő fontosabb stiláris mozzanatokból épül föl. A kiinduló mozzanat egy metafora, vagy pontosabban egy metaforikus jelző: „gyöngy-1 TVERDOTA György: Ihlet és eszmélet. Budapest, Gondolat Kiadó, 1987. 203. 2 Csak a legfontosabbakat említem: Németh Andor: Medáliák = A szélén behajtva. Budapest, Magvető Kiadó, 1973. 296-301.; SZABOLCSI Miklós: „Kemény a menny" - József Attila élete és pályája 1927- 1930. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992.127-136.; TVERDOTA György: József Attila és Németh Andor. Budapest, Forrás, 1981. 4. 67-70.; VÖRÖS Boldizsár: József Attila: Németh Andor. „Elvarázsolt" portré és profán ima = „A hetedik te magad légy!" Újabb József Attila-vcrsértelmezések. (Szerk. Szabolcsi Miklós) Budapest, ELTE-BTK, 1991. 49-71.; KABDEBÓ Lóránt: Három versportré = Versek között. Budapest, Magvető Kiadó, 1980. 36.; Szigeti Lajos Sándor: A költői teremtés mint kegyelmi állapot. A tenger motívuma József Attila lírájában = Evangélium és esztétikum. Bibliai motívumok a modern költészetben. Budapest, Széphalom Könyvműhely, 1996.