Lajtai L. László: „Magyar nemzet vagyok”. Az első magyar nyelvű és hazai tárgyú történelemtankönyvek nemzetdiskurzusa - Eszmetörténeti könyvtár 18. (Budapest, 2013)

III. Nemzet és szövegközöttiség. A tankönyvek transztextuális nemzetdiskurzusa

Lehelt,3118 valamint Szent István megkoronázását308 309 ábrázoló képilluszt­ráció. Mindkétnyelvű kiadásokban látható viszont 1850-től kezdve I. Fe­renc József lovas portréja 124. kép) és a 907. évi „pozsonyi népcsata"310 ábrázolása 123. kép). Ez utóbbiak közül szintén Lányi képeskönyvé­ből (illetve - rajta keresztül - a Geiger-Wenzel-féle albumból) veszi át Bedeő a pozsonyi ütközetet, Lehelt és Szent Istvánt ábrázoló képeket.311 Vannak olyan képillusztrációk is, amelyek kizárólag a magyar, il­letve kizárólag a német nyelvű kiadások anyagában szerepelnek. Gróf Nádasdy Ferenc 1757-es „burkusokon vett győzedelme" csak a magyar kiadások belső borítóján szerepel egész oldalas metszetként (de csak az 1843-as színezett és - új verzióban - az 1850. évi kiadásban). Teljesen egyedi illusztrációkat tartalmaz a két utolsó német és a legutolsó ma­gyar kiadás. Az 1848-as német nyelvű kiadás első borítóján a Hunyadi László sérthetetlenségére ünnepélyesen megesküdő V. László,312 a há­­tulsón az 1456-os nándorfehérvári csatában a törökökkel összecsapó maga felemelte azt, megkegyelmezett neki, s hogy lyánkáit kellőleg nevelhesse, s férjhez adhassa, dúsan megajádékozván haza utasította. - Valóban országokat hódító vezérhez illő tény!" IBedeő Pál], 1843. 9. 308 „Írják sokan, hogy Lehel, már a szégyenpadon állván, Conrádot [ti. „Otto császár testvére"] kürtjével agyon csapta volna, mások ezt nyíl által elesve említik." Uo. 23. да „Megkapván István Romából a koronát, a hit, és szeretetben egyesült ország Rendei jelenlétében augustus 15-kén éppen 1000-ik esztend. fényesen megkoro­náztatott, s illyképp a Magyaroknak első királya lön." Uo. 28. 5.0 „Árpád az országszerző miután nemzetét az uj földön elhelyezé, nem nyugodott soká, hanem harczvágyas seregeit gyakorta a szomszéd németek és csehek tar­tományaira vezette, honnan ők pénzt, ruhát, élelmet, szép ékszereket, marhát, lovat, meg emberrabot öszvezsákmányolván örömriadással szoktak hazatérni. A német és morva fejedelmek annyi kár szemléltére szerettek volna végére a do­lognak [sic!] s e végett egy tenger sereget hajtottak öszve, mellyel a honterő [sic!] magyar csapatokat tönkre tegyék. És öszve is kaptak velők Pozsony közelében a Duna partokon. Három álló napig állott a véres csata és szűnni csak nem tu­dott, a németek, a vad s rabló magyarokat kiirtani törekedvén, ezek pedig kézzel lábbal ellenszegülvén az irtózatos nemzeti enyészetnek: végre győzött Árpád s a megvert ellenség oda futamodott, hová csak futamodhatott. A csata helyén halt meg Luitpold bajor herczek [sic!], sok püspök és más urak. Ez történt Krisz­tus Urunk születése után 907. évben." Bedeő Pál, 1850. 25. 3.1 Lányi Károly, 1846.17, 22, 29. 312 „A király megdöbbenve Temesvárra sietett, hol, László és anyja Erzsébet a dolgot megfejtvén, esküvel Ígérte, hogy Ulrik halálát meg nem bosszulandja." IBedeő Pál], 1843. 87. 373

Next