Márfai Molnár László: Ahol a szerző megtörténik. Tanulmányok a 20. századi magyar irodalomtörténet köréből (Budapest, 2007)
Az elbeszélt József Attila
AZ ELBESZELT JÓZSEF ATTILA A József Attilára vonatkozó emlékező szövegek közül hármat szeretnék megvizsgálni közelebbről. Közös vonásuk, hogy szerzőjük hosszabb-rövidebb ideig intenzív személyes kapcsolatban állt József Attilával. Egyeznek abban is, hogy - bár a szövegek alapváltozata még a költő életében, vagy röviddel halála előtt keletkezett - hosszú ideig nem kerültek a nyilvánosság elé, így nem vettek részt a kánonképződési folyamatban. További azonosság köztük, hogy valamilyen elbeszélő szerkezetben kívánnak számot adni a szerző József Attilával való kapcsolatáról, továbbá az is - és ennek jelentőségét külön meg szeretnénk vizsgálni elbeszélés-technikai szempontból -, hogy mindhárom szöveget nő írta. Mindez azt is jelenti, hogy nemigen lehet az ezekkel a vonatkozásokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre választ adni egyazon megközelítésmód keretein belül. A szövegek modális elemzése formális, a női beszéd kérdése inkább referenciális megközelítésmódot igényel, avagy Bourdieu kifejezésével élve az egyik internális, a másik externális olvasatot feltételez.1 Az alkotások a következők: Vágó Márta: József Attila, Szántó Judit: Napló 1 Bourdieu, Pierre: Alapelvek a kulturális alkotások szociológiájához, in: A kultúra szociológiája (szerk. Wessely Anna, Osiris, Bp., 1998.) 175.