Mezei Ottó: Magyar, európai, modern. Válogatott írások (Budapest, 2013)
Hosszú hatvanas évek
HOSSZÚ HATVANAS ÉVEK Ezen a kiállításon szerepelt Csájinak az Anagramma című (nyomtatott) konceptuális grafikája, amelyet ebben s a következő egy-két évben még szókimondóbb, politikai élű munkák követtek. 1970-ben készítette az Egységben az erő, A proletariátus fegyvere az utcakő és A forradalom egyik periódusa című nyomtatott grafikákat. 1971-ben részt vett Веке László Elképzelés című „kísérleti, tanulmányi és dokumentatív jellegű munkájában”, amelynek „egyetlen feltétele” az volt, hogy „a műről olyan leírás készüljön, melynek alapján elképzelést nyerhetünk róla”. Веке Lászlónak ebbe a széles körű akciójába kapcsolódott be Csáji a korábban Stuttgartban fogant Pneumatikus objekt című elképzelésével. (Веке második felhívására 1970-ben készült konceptuális grafikáit küldte el. Ennek az „utcakő” témájú, nagyszámú anyagnak a bemutatására politikai okokból nem kerülhetett sor.) Pauer Gyula 1971. október 20-i keltezésű „kartoték”’ felhívására („A kartoték az egyetlen olyan okmány, amely a műtárgy létezését, azonosságát hitelt érdemlően igazolja!”) Csáji - korabeli képre~.. liefjei értelmezéséhez is támpontot nyújtva - „a kartoték árnyképét, potenciális hulladékát: a Pauer Gyulának címzett borítékot” küldte el.38 Csáji Attila és néhány szürenonos társa kezdeményezéseként alakult meg 1970 első felében a „balatonboglári kápolnatárlat alkotócsoportja” (tagjai: Balogh Ferenc,39 Csáji Attila, Galántai György, Flaris László, Magyar József, Molnár V. József, Tóth József). A tárlatok koncepcióját Csáji Attila a következőképpen fogalmazta meg: „1. Gyorsan pergő kiállításokon bemutatni azt, hogy Magyarországon a különböző avantgarde törekvések nem 10-15 képzőművész elszigetelt küzdelmét jelentik. 2. A tárlatok ne csupán egy meghatározott tendenciájú avantgarde csoport bemutatói legyenek.”40 Galántai György pedig (műtermi) kiállítások rendezésére bérbe vette a bogiári Körmendykápolnát, amelyet galéria minőségében Rónay György avatott fel 1970. július 26-án.41 Az 1970-es évad (augusztus 10. - szeptember 13.) kiállítói legnagyobbrészt szürenonosok voltak. Szerencsésebb 38 1976-ban Csáji Attila konceptuális munkái nyomtatásban is megjelentek. 39 Balogh Ferenc költő az 1956-os forradalomban való részvétele miatt börtönbüntetésre ítélt rokkantnyugdíjas volt, Tóth József kórusvezető katolikus pap, aki megtagadta a „békepapi” feladatok ellátását. Ismeretes Balogh Ferenctől egy 1970-es keltezésű, gépírásos szöveg, amely a bogiári kápolnatárlat kezdeti szakaszának, az alkotócsoport tervezett működésének jellegzetes dokumentuma. Az elgondolás nemessége miatt egy részét érdemes idézni: „A szellemi képesség, miként a primitív társadalmakban (ítélje bár a társadalom széklábfaragásra), egy személyben kell legyen orvos, pap, tudós, művész, egy közösség lelkiismerete, a kötelességét mindenképpen teljesítenie kell, mert az elmulasztott kötelességek láncreakciói vezettek a népek mindenkori katasztrófáihoz. А XX. század művésze semmiképpen sem elégedhet meg a valóság ábrázolásával. Aki így tesz, azt a látszatot kelti, hogy a világban minden ismétlődik. Tévednek azok is, akik a tudományos kutatás melléktermékeként próbálnak művészetet csinálni egy szüntelenül változó fizikai világkép szolgálatában. Mind gyakrabban találkozunk az esztétikai technicizmus ügyeskedéseivel, melyek az élet tartalmát kitöltő szépség helyett figyelmünket az érdekes irányába akarják terelni... A műalkotás folyamatában, a bennünket körülvevő valóság kényszerén túl, az alkotó tudattartalmainál sokkal fontosabb az alkotó tudatállapota, bár ezek egymástól éppen etikai vonatkozásban nem függetlenek. A tudattartalmak határozzák meg az ember figyelmének irányát, a tudatállapot pedig a látását. A jó kép mágikus eszköz a megnyomorított emberi látás megjavítására, mely egyet jelent a tudatállapot megváltoztatásával. Olyan műalkotásokra van tehát szükség, melyek a közönséget felemelik a géniusz, a logikai-etikai-esztétikai alkotóképesség látásának teljességére. A festészetnek nem ismereteket kell terjesztenie, nem oktatnia kell, hanem láttatnia, láttatva gyógyítani. A művészet tehát vallás, egyelőre sokféle eszme sokhitű vallása (óriási fejlődési lehetőséggel), mert a jó műalkotás az élet mélységes hitében, a kontempláció eredményeképp jön létre, amikor is a határozatlan ember megvalósulásáért a szellem, alkotva, önmagát nyüvánítja ki, és a kor rácsain keresztül mosolyogva sugárzik át lényege.” (A gépelt kézirat Balogh Ferenc tulajdonában.) Balogh Ferenc írt katalógusszöveget a kápolnatárlat alkotócsoportjához tartozó Magyar József kiállításához (József Attila Művelődési Központ, 1970. április, a kiállítást megnyitotta Kürthy Sándor, aki 1965 és 1978 között а VI. kerületi Hazafias Népfront helyiségeiben számos kiállítást rendezett). Balogh ezekben az években közelebbi kapcsolatban állt az alkotócsoport tagjai közül Molnár V. Józseffel, aki - a szerző emlékezete szerint - az övével rokon szemléletet vallott. 40 Csáji Attila festőművész kiállítása, Miskolc, Városi Művelődési Központ, Ifjúsági Ház Galéria, 1981. március. (Szöveges meghívó.) 41 A megnyitó szövegét közli az Élet és Irodalom 1970. augusztus 15-i száma (kihagyással!). Még ez év nyarán kiállítottak: Demeter István sajószentpéteri plébános, akitől több ezer (nonfiguratív) tasisztikus munka ismeretes (egy kisebb gyűjtemény Haris László tulajdonában), Haris László, Ilyés István, Magyar József, Papp Oszkár, Péterfy László, Csáji Attila, Csutoros Sándor, Molnár V. József, Pauer Gyula, (Csáji Attiláné) Temesi Nóra, Csiky Tibor, Galántai György, Haraszty István, Lantos Ferenc, Türk Péter.