Mezei Ottó: Magyar, európai, modern. Válogatott írások (Budapest, 2013)
Hosszú hatvanas évek
A SZÜRENON ÉS KISUGÁRZÁSA tott alkotásai formatípus-sort adnak ki, az egyes szerveződési formák invenciózus felhasználásával, egyszerűbb vagy összetettebb variálásával. A sor - az anyagi megjelenés vetületét tekintve - az ún. szilárd formákkal kezdődik, az időfaktor bekapcsolásával a dinamikus és a növekvő formákkal folytatódik (beleértve az ágas rendszert is), majd az energia-formákkal zárul.”48 Az Huyghe által - erőelmélete végső igazolásaként - idézett svájci Hans Jennynek a hanghullámoknak kitett anyagrészecskékkel folytatott kísérleteit, illetve az ezek nyomán készített (fekete-fehér) fotókat a formai metamorfózis lépcsőzetes változatossága, gazdag sokfélesége szempontjából érdemes összevetni Csáji „fényművészetének” néhány évvel későbbi lézerfotóival, úgynevezett szuperpozíciós felvételeivel. De nemcsak Csáji színpompás preholografikus képei vethetők egybe Hans Jenny eredetileg Rudolf Steiner-i indíttatású kísérletei nyomán készült felvételeivel, hanem - korábban név említése nélkül utaltunk az összefüggésre - Papp Oszkár általa „természetelvűnek” nevezett festészete is. A TIT Természettudományi Stúdiójában rendezett kiállítás - két évtizednyi távlatból visszatekintve - végül is így kapcsolódott be egy olyan, nagyjából másfél évtizednyi kifutású művészeti folyamatba, amely nemcsak a művészet általánosan elfogadott stiláris és műfaji kereteit feszítette szét, hanem magáét a szokványos értelemben vett művészetét is, miközben néhány művész, anyagait, eszközeit megválogató alkotó - ideológiai, politikai kötöttségekkel, hatósági tilalmakkal dacolva s azokon felülemelkedve - egzisztenciális élet- és léthelyzetek vizuális, plasztikai, sőt a teret a szó szoros értelmében átható közvetítésére is vállalkozott. Ilyen volt - a tárgyalt időszaknál előrébb tekintve - Csáji Attila fénykinetikus művészete, „a természet rejtett arcának” művészi elgondolású kibontása a koherens fény segítségével. S ilyen volt - Rózsa T. Endre elvi alapállású írásához és Juhász Ferenc lírai reflexiójához kapcsolódóan - annak a háromtagú kollektívának néhány vállalkozása, amelynek tagjai ezekben az években Csáji szürenonos köréhez tartoztak. Csutoros Sándor és Haris László már korábban, Molnár V. József, aki Harissal együtt tagja volt a balatonboglári kápolnatárlat alkotócsoportjának, valamivel később csatlakozott az együtteshez.49 A három közös akcióra 1973-ban, a bogiári kápolnatárlat hatósági felszámolásának évében került sor, 48 René Huyghe magyar nyelvű kiadásra tervezett munkájáról Mezei Ottó részletes beszámolója megjelent a Művészet 1979.3. számában. 49 Az eredetileg újságírónak készülő Molnár (V.) Józsefet az 1956-os forradalomban való részvétele miatt háromévi börtönbüntetésre ítélték. A büntetés letöltése után nyomdászként, majd műszaki szerkesztőként dolgozott. 1969 novemberében a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat 1. sz. üzemegységében a Grafika, tipográfia 69 című szakmai csoportkiállításon szerepelt munkáival, 1970 márciusában a József Attila Művelődési Központban, majd a Hotel Műszakiban egyéni kiállítása volt (az elsőt Papp Oszkár, a másodikat a szerző nyitotta meg). Jelen sorok szerzője a hetvenes évek közepén bekapcsolódott Molnár V. József számítógépes „formaszervezési és formaszerveződési” kutatásaiba, amelyek eredményei a néprajzra, az őskultúrákra, a modern képzőművészetre kiterjedő, sőt nem egy esetben a mikro- és a makrovilág struktúráiban is fellelhető jelszerű formációkat egyaránt érintették. E kutatásokat figyelemmel kísérte, támogatta Pap Gábor és Haris László is. (Mezei Ottó-MoLNÁR V. József: Logikai formaszervezés és formaszerveződés. Művészet, I: 1977. 3; II: 1978. 6.) Ezekhez a kutatásokhoz kapcsolódóan rendezte ugyancsak jelen sorok szerzője a Tér-jel-forma című kiállítást 1976 októberében a veszprémi Vegyipari Egyetem aulájában, az alábbi művészek munkáinak szerepeltetésével: Csáji Attila, Csutoros Sándor, Fajó János, Farkas Tamás, Fekete (Nagy) Béla, f. Tóth Árpád, Galántai György, Gulyás Gyula, Gyarmathy Tihamér, Haász István, Halmy Miklós, Haraszty István, Haris László, Hencze Tamás, Illés Árpád, Ilyés István, Joláthy Attila, Koncz Béla, Kováts Albert, Körösi Papp Kálmán, Molnár Sándor, Molnár V. József, Nádler István, Nemes Attila, Oláh Mátyás, Papp Oszkár, Prutkay Péter, Szemadám György. (Összehajtható plakát-meghívó a résztvevők felsorolásával.) Csáji Attilát a jelképződés dinamikus folyamata mindvégig foglalkoztatta. A jelszerűségre való törekvés nemcsak festészetében, „plasztikus kalligráfiáiban”, képreliefjeiben hagyott mély nyomot, hanem újabb lézermunkáiban is. így Fény-kút (erdélyi motívumok) című fény-environmentjének „égen tündöklő csillagból támadt s a tulipánmotívum köré szövődő vonalas metamorfózis volt egyik látványossága” (Mezei Ottó: A fénykinetizmuson innen és túl. Művészet, 1989.3. Lásd kötetünk 381-384. oldalán - a szerk.).