Pála Károly (szerk.): Tankönyvháború. Viták a gimnáziumi irodalomoktatás reformjáról a hetvenes-nyolcvanas években - Iráyított irodalom (Budapest, 1991)
Közjáték. A JAK tankönyvvitája (1982)
lett természetesen a kéretlen, de nagyon szívesen látott hozzászólókra is számítunk. E gondolatok jegyében nyitom meg ezt a beszélgetést és adom át a szót a bevezető referátum szerzőjének: Veres Andrásnak. VERES ANDRÁS VITAINDÍTÓJA Az irodalomoktatás megújítása: ábránd vagy lehetőség? (A gimnáziumi reform céljairól, gondjairól) Tisztelt Hallgatóság! Örömmel teszek eleget az írószövetség József Attila Körétől kapott fölkérésnek. Több okból is. Úgy tapasztaltam, hogy irodalmi közvéleményünk kevéssé ismeri ennek a vállalkozásnak, a gimnáziumi irodalomoktatás reformjának céljait és gondjait. Holott nem kevesebbről — és talán nem is többről — van szó, mint az újabb nemzedékek irodalomképének, irodalomfelfogásának megváltoztatásáról. [A tájékoztatás — enyhén szólva — nem állt és nem áll a helyzet magaslatán. Fontos fórumok, mint a Népszabadság, a Kritika és részben a Magyar Nemzet, nyilvánvaló elfogultsággal a reform ellenzőinek álláspontját részesítették előnyben. Az új tanterv és tankönyvek körüli, nemritkán rosszízű vitákban értelmiségünk maradandó megosztottsága is érezteti hatását. Nem annyira egyéni meggyőződések, mint inkább hiedelemrendszerek feszülnek egymásnak. Csurka Istvánnak például két mondat ismerete is elegendő volt ahhoz, hogy a II. osztályos irodalomkönyvet kiutasítsa, kiközösítse a nemzet tudatából. S korántsem az egyetlen kirívó példa ez.] Vitaindítómban csupán igen vázlatosan mutathatom be a reform történetét. Néhány fontosabb epizódot idéznék fel, úgy válogatva, hogy egyúttal választ is adjak a József Attila Kör vezetőségének hozzám intézett kérdéseire. E kérdések a következők: 1. Miben hoztak újat a reformtankönyvek? 2. Kimutatható-e a tankönyvekben nemzedéki szemlélet? 3. Mi okozta a tankönyvek körül kirobbant vitát? 266