Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)

József Attila és Pintér Jenő

JÓZSEF ATTILA ÉS PINTÉR JENŐ József Attila 1923 decemberében tette le az érettségit mint magánta­nuló a budapesti Werbőczy István Főgimnáziumban. József Jolán ez­zel kapcsolatban életrajzában ezt írja: „Két vagy három hét ideje volt tanulásra a kitűzött vizsganapig, nagyon drukkolt, hogy elbukik. Ver­seskötetét vizsga előtt elküldte a főigazgatónak. Abban reményke­dett, hogy a »költőnek« elnézik a diák készületlenségét. Éppen az el­lenkező hatást érte el vele. Maga a főigazgató vizsgáztatta magyar irodalomból és ízekre szedte a fiú tudását és alaposságát. De Attila állta a sarat. Bámulatos emlékezőtehetsége mindent magába ölelt, ami vers, költészet, irodalom. De a főigazgató mégis megfogta, »kaján örvendezéssel«. A holt fáradt fiú a vizsga előtti napokban éj­jel-nappal tanult, szinte csak félórákat aludt... Amikor már azt hitte, szerencsésen túl van mindenen, egy kérdésnél megakadt. Sehogyse jutott eszébe Arany János egyik versének a címe.- Nos, hogyan is állunk ezzel a verssel? - kérdezte a főigazgató, és kárörömmel nézett a vergődő diákra. Legalább is Attila így emléke­zett vissza rá. Végre diadalmasan kivágta: Kukoricafosztás.- Úgy! - mondta a főigazgató. - Hát nem! Ten-ge-ri-hán-tás! - ta­golta hangosan fülébe a vers címét. - Fiatal barátom, addig ne írjon verset, amíg Arany János verseinek még a címét se tudja! Attila fülig vörösödött. A főigazgató így adta tudtára, hogy meg­kapta a Szépség koldusá-l és - nem sokra becsüli. És így kapott Atti­la, aki a kisujjában hordta a magyar irodalom minden gyöngyszemét, verset, prózát - magyarból elégségest az érettségi bizonyítványába.” A történet - amely annyira rokon Petőfi emlékezetes magyar sze-12

Next