Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)
József Attila és Pintér Jenő
JÓZSEF ATTILA ÉS PINTÉR JENŐ József Attila 1923 decemberében tette le az érettségit mint magántanuló a budapesti Werbőczy István Főgimnáziumban. József Jolán ezzel kapcsolatban életrajzában ezt írja: „Két vagy három hét ideje volt tanulásra a kitűzött vizsganapig, nagyon drukkolt, hogy elbukik. Verseskötetét vizsga előtt elküldte a főigazgatónak. Abban reménykedett, hogy a »költőnek« elnézik a diák készületlenségét. Éppen az ellenkező hatást érte el vele. Maga a főigazgató vizsgáztatta magyar irodalomból és ízekre szedte a fiú tudását és alaposságát. De Attila állta a sarat. Bámulatos emlékezőtehetsége mindent magába ölelt, ami vers, költészet, irodalom. De a főigazgató mégis megfogta, »kaján örvendezéssel«. A holt fáradt fiú a vizsga előtti napokban éjjel-nappal tanult, szinte csak félórákat aludt... Amikor már azt hitte, szerencsésen túl van mindenen, egy kérdésnél megakadt. Sehogyse jutott eszébe Arany János egyik versének a címe.- Nos, hogyan is állunk ezzel a verssel? - kérdezte a főigazgató, és kárörömmel nézett a vergődő diákra. Legalább is Attila így emlékezett vissza rá. Végre diadalmasan kivágta: Kukoricafosztás.- Úgy! - mondta a főigazgató. - Hát nem! Ten-ge-ri-hán-tás! - tagolta hangosan fülébe a vers címét. - Fiatal barátom, addig ne írjon verset, amíg Arany János verseinek még a címét se tudja! Attila fülig vörösödött. A főigazgató így adta tudtára, hogy megkapta a Szépség koldusá-l és - nem sokra becsüli. És így kapott Attila, aki a kisujjában hordta a magyar irodalom minden gyöngyszemét, verset, prózát - magyarból elégségest az érettségi bizonyítványába.” A történet - amely annyira rokon Petőfi emlékezetes magyar sze-12