Péter László: József Attila nyomában. Válogatott írások (Budapest, 2000)

József Attila és Németh László

JÓZSEF ATTILA ÉS NÉMETH LÁSZLÓ Németh László 1926-ban elfordult a Nyugattól, és Hartmann János­nak, majd Tormay Cecilnek hívására a Napkelet munkatársa, sőt af­féle segédszerkesztője is lett. E minőségében írta 1928. március 31- én hivatalos hangú levelét József Attilának: Tisztelt uram! Elolvastam a verseit; műprimitívségük mögül kiérzem a fölényes művészt, de úgy találom, hogy hangvitele nem olyan nagy­vonalú, amelyet ez a modor (mert modor) megkívánna. Ebben a hangnemben, habár más formában Bartalis már jórészt elélte Ön elől a levegőt. Föltétien tehetsége méltánylásául szeretnék legalább egyet: az Istenem, én nagyon szeretlek kezdetűt közöltetni. Kérem, ezt tartsa fenn nekünk. Üdvözli: Németh L. Az Istenem című vers nem jelent meg a Napkeletben; először A Hét 1928. május 4-i száma közölte. A költő, nyilván sértődöttségből, hogy a többi beküldött versét elutasították, ezt sem adta a Napkeletnek. 1929. február 27-én a Bartha Miklós Társaságnak a Vigadóban rendezett irodalmi estjén együtt lépett föl József Attila és Németh László. A költő bizonyára frissen megjelent Nincsen apám se anyám című kötetéből olvasta föl valamelyik versét, Németh László pedig Nép és író címmel esszéjét, amelyet utóbb a Napkeletben, majd Ké­szülődés című tanulmánykötetében ki is adott. Ha előbb nem, ekkor személyesen is találkoztak. Németh László kevéssel utóbb visszatért a Nyugatba, és az 1929. 241

Next